A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 27. rész • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 27. rész

 „Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”
(A dalárda jeligéje)

 

Az 1886. évi pécsi országos dalos ünnep és dalos verseny sikere – 3. rész

Majláth György tér (Forrás: egykor.hu hírportál)

Az 1886. augusztus 15.-i jeles nap folytatódásaként a Majláth (a mai Kossuth) térre „helyeződött át” az események sodra. Az ideiglenese épített, fából készült dalcsarnokba előre megváltott belépőjegy mellett lehetett bejutni, olyan nagy volt ugyanis előzetesen az érdeklődés. A „díszhelyen” az akkori helyi és országos notabilitások közül Perczel Miklós (1812-1904) főispán, pákosi Paxi Károly tábornok, Follmann Alajos országos dalár-alelnök, Bánffay Simon (1819-1902) királyi tanácsos, Petrovics nagyváradi főigazgató, a nagyvárad-kerületi főigazgató, a Pécsi Dalárda régi (pártoló) tagja, egyben több más énekkar képviselője mellett a megjelent dalárdákat koszorúzó „pécsi szépségek” foglaltak helyet. Később, fél 11-kor csatlakozott hozzájuk Pallavicini őrgrófné (Pallavicini Etelka, 1853-1936), báró özv. Majláth Györgyné (1832-1914) zászlóanya lánya, édesanyja képviseletében – őt nagy taps köszöntötte. Ők az ún. „dalpadon” ültek, a másik, a közönség felé eső részén pedig hangjegy-állványokat, színes koszorúkat, a dalárdánknak szánt ajándékokat helyeztek el.

Aidinger János polgármester, a dalárda új elnöke (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Amikor a zászlóanya képviselője megjelent, a Pécsi Dalárda rögtön elénekelte a jeligéjét, ezt kövezően pedig Aidinger János (1846-1906) elnök megnyitotta az ülést, elsőként köszöntvén Pallavicini grófnét, Perczel Miklóst, a többi előkelőséget és a dalos testvéreket. (Ez utóbbit jegyzőkönyvbe is vették.) Reberics Imre (1844-1926) titkár emelkedett szólásra, fölolvasván a jubiláló pécsi dalkör történetének fontosabb mozzanatait, Perczel Miklós pedig a Pécsi Dalárda működésének jelentőségét méltatta. Nem csoda, hogy nagyon megtapsolták. Aidinger János szólította azoknak az énekkaroknak a képviselőit, akik ajándékokat készültek átadni.

A „pécsi lelkes hölgyek” képviseletében Simon Emma kisasszony egy elefántcsont színű vastag atlasz-szalagot adott át. A Budai Dalárda képviseletében dr. Országh Sándor országgyűlési képviselő méltató szavai után aranybogyókkal kirakott, kék szalaggal átkötött babérkoszorút nyújtott át. A Debreceni Dalárdát Lengyel Imre alelnök képviselte, az ő ajándékuk ezüst babérkoszorú volt, emellett Kerekes Sámuel ez alkalomra írott poémáját is fölolvasta. Az Egri Dalkör képviseletében dr. Danilovits Pál jelent meg, ő piros szalagú koszorút hozott – „lelkes, hazafiúi beszéd” mellett.

Perczel Miklós (Forrás: Wikipédia)

A Győri Ének- és Zeneegylet ajándéka aranyozott ezüst serleg volt. A Kolozsvári Dalkört az elnökük, dr. Finály Henrik (1825-1898) ottani egyetemi tanár képviselte, a városuk színeiben pompázó szalag-ajándékkal. Ő sem fukarkodott köszöntőjében a dicsérő szavakkal. A Losonci Dalárda Bushbach Ádámot küldte el babérkoszorúval.

A köszöntők sorából „kilógott” a Rimaszombati Dalárda „névtelen” képviselője, amikor szó nélkül egy nemzeti szín szalagos koszorút adott. A Szatmári Dalárda „név nélküli” képviselője azonban nagyon szép szavak kíséretében köszöntötte pécsi dalos testvéreit. A Szentesi Dalegylet szintén szép szalaggal kedveskedett, csakúgy, mint a Szegedi Dalárda és a Pécsi Polgári Keresztény Társalgó Kör, a magán személyek közül özv. Engeszer Mátyásné is szalagot adott (emlékezzünk rá, néhai férje milyen kedves szerzője volt a mecsekalji dalosoknak, „Szerettelek” című kórusművét milyen sokszor szólaltatták meg, és még hányszor dalolták el a későbbiekben).

Finály Henrik kolozsvári egyetemi tanár (Forrás: Wikipédia)

Dr. Finály Henrik országos választmányi tag mondotta az ünnepi köszöntőt: „Engem ért azon szerencse, hogy tolmácsa legyek az országos dalárszövetség indulatainak. Önkéntelenül vissza kell pillantanunk a ’Pécsi Dalárda’ dicsőségteljes múltjára, 25 éves működésére. A ’Pécsi Dalárda’ elért fényes sikereivel beragyogja dalárszövetségünket, koronája a hazai daltestületeknek, sőt e korona legdrágább gyémántköve, melynek tündöklése bíztató sugárként arra int, hogy igyekezzünk szívvel, lélekkel egyaránt az ő nyomdokain haladva újabb és újabb dicsőséget aratni. Éljen a Pécsi Dalárda!”

Pécsi Dalcsarnok Majláth tér 1886 (Forrás: Régi Pécs hírportál)

Beszédét hatalmas taps fogadta, amely később a Pécsi Dalárda éljenzésébe „csapott át.” Aidinger János meghatott szavakkal mondott köszönetet, majd közölte: a Pécsi Dalárda jubileumi emlékéremmel és oklevéllel ajándékozza meg az országos vezetőség tagjait, dalárdista testvér-kórusait, és a 25 éves jubileumát ünneplő dalárda tagjait, volt jeles tagjait. (Az is igaz, hogy hozzátette: mivel az emlékérmek még nem készültek el, azokat postán fogják majd elküldeni.)

Zichy Géza (Forrás: Wikipédia)

Tudatták az egybegyűltekkel, hogy a következők üdvözölték levélben őket. Apatini Dalegylet, Ceglédi Dalárda, Eperjesi Dalegylet, Losonci Dalegylet, Lugosi Dal- és Zeneegylet, Marosvásárhelyi Dalegylet, Révkomáromi Dalárda, Soproni Dalfüzér. Őket követte Dulcz István tiszteletbéli-, Neumann János és Platz Ferenc volt működő Pécsi Dalárda-tag. A nemzetközi kapcsolatok gyümölcsözőségét bizonyította, hogy a világhírű (!) Bécsi Männergasangverein, a Gráci- és a Salzburgi Liedertafel szintén kedves hangú levélben gratulált, a Luzerni Liedertafel nevében annak elnöke pedig egyenesen azt írta, hogy „Luzernben a Pécsi Dalárda fölséges éneke… még most is élénk emlékezetében él.” (Haksch Lajos /1832-1939/ sokszor idézett könyvéből.)

Hubay Jenő (Forrás: Wikipédia)

Táviratot az alábbiak küldtek. Lugosi Dal- és Zeneegylet, a már említett híres bécsi férfikórus (a levélküldemény mellett), továbbá az Aussee-i Liedertafel, a bécsi Frohsinn Dalegylet nevében Hans Sachs (de nem a „Mesterdalnok” Wagner operájából). A neves személyiségek közül Bartay Ede (1825-1901) országos dalosszövetségi elnök (mivel ő betegsége miatt nem tudott Pécsre utazni), Felsmann József (1835-1929), Majorossy Imre (1847-1927) akkori városi főjegyző, a későbbi polgármester, Simonffy Kálmán (egyenesen a pécsiek kedvelt külföldi fürdő- és üdülőhelyéről, Karlsbadból). Hozzájuk csatlakozott Spies János (1833-1911) paksi apátplébános, dr. Szuly János (1849-1929) neves ügyvéd (ő pedig a gleichenbergi fürdőből üzent).

A délelőtti fényes ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget, amelyet – ki más, mint – a Pécsi Dalárda szólaltatott meg.

Hoffer Károly (Forrás: Wikipédia)

Ebéd, városnézés, egyéni és csoportos külön programok szervezését követően este gyűltek össze ismét az országos dalos ünnep országos és pécsi vendégei a dalcsarnokban. Az ünnepi hangverseny műsora a következő volt. Thern Károly (1817-1886): „Dalünnepen” (előadta a Pécsi Dalárda), Ábrányi Emil (1850-1920): „Prológ” (szavalta a szerző), Zichy Géza gróf (1849-1924): „Magyar ábránd” (hegedűre és zongorára, előadta a szerző és Hubay Jenő /1858-1937/ hegedűművész). Gróf Zichy Géza: „Oly pár, mely egyetért,” Hubay Jenő: „Kél a hold, az est lovagja,” (előadták a szerzők) és Henri Vieuxtemps (1820-1881): „Rajnai dal,” amelyet Hoffer Károly (1843-1921) énekelt.

Ábrányi Emil (Forrás:Wikipédia)

Ezt követte Henryk Wienieawski (1835-1880): „Valse caprice” (előadta Hubay Jenő), Rossini (1792-1868): „Sevillai borbély” – részlet (nagyária – Ábrányi Emilné Wein Margit (1861-1948, operaházi énekművész). A koncert végén elhangzott Fromental Halévy (1799-1862): „Brogni dala” a „Zsidó nő” című operájából (Szendrőy Lajos /1850-1919/ operaházi énekművész énekelte), „A vizek felett” – férfikar (előadta a Pécsi Dalárda), Ábrányi Kornél (1822-1903/: „Magyar dalok” (Ábrányi Emilné Wein Margit-ének, Ábrányi Kornél-zongora.) Zichy Géza gróf (a balkezű) zongora-, és Hubay Jenő hegedűművész tehát nemcsak előadóművészként, hanem zeneszerzőként is szerepeltek.

Huber Károly sírja (Forrás: Wikipédia)

Persze elkészült később ennek az ünnepi hangversenynek is a számadása. A bevétel 3.283 forint 10 krajcárt tett ki, míg a kiadás 1.736 forint 57 krajcár volt. Ehhez járult még (a később lebontott) ideiglenes dalcsarnok építési költsége, amely 1.187 forint 91 krajcárra rúgott. Mivel ez utóbbit az országos szövetség „előlegezte meg,” ezt az összeget el kellett juttatni Budapestre, hozzájuk. A maradvány (a haszon) tehát 358 forint 62 krajcárt számolt, ezt pedig az akkor elhunyt kiváló zeneszerző, volt országos egyesületi karnagy, Huber (Hubay) Károly (1828-1885, Hubay Jenő édesapja) síremlék-alapjára adták…

(Folytatása következik)


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS