Nehéz rajzfilmet rendezni, annyi biztos! Most erre azt mondod, hogy ugyan, ez a világ legegyszerűbb dolga: a szereplőid kétdimenziósak, mondhatni laposak, a háttérrel nincs sok probléma, ha például tengerpart kell hegyvidék helyett, egyszerűen átrajzolod.
A valóság pedig az, hogy a rajzfilm-színészek legalább annyira hisztisek és problémásak, mint a hús-vér emberek. Nem hiszitek? Akkor olvassátok el a naplóm, amit a Kukori és Kotkoda egyik forgatási napján írtam:
„Reggel odajött hozzám Kotkoda, és feldúltan azt mondta, hogy ez a szürke otthonka nem áll jól neki, úgy néz ki benne, mint egy elhízott, öreg kotlóstyúk. Mondtam neki, hogy ő egy középkorú kotlóstyúkot játszik. Nem hatotta meg, felhúzott egy rózsaszín estélyit, amiben úgy nézett ki, mint egy flamingó. Ebben nem mehet a kamera elé, mondtam neki, nem az ő karaktere. Megegyeztünk abban, hogy felhúzza az otthonkát, de egy sárga színűt.
Ekkor Kukori jött oda hozzám, hogy ő ilyen vékony lábbal nem áll kamera elé, ez szerinte felháborító, úgy néz ki, mintha ropikon állna. Megmutatta, hogy milyen lábakat képzelt magának, de azokkal a lábbakkal leginkább egy struccra hasonlított. Mondtam neki, hogy ragaszkodom a vékony lábakhoz, de cserébe kap egy nagyobb tarajt és néhány színes farktollat.
Hápoginak nem tetszik a medencéje. Azt mondta tíz centis vízben ő nem tudja eljátszani, hogy úszik, mivel tíz centis vízben, mindent lehet csinálni, csak úszni nem. Megígértem neki, hogy az ő jelenetét holnap vesszük fel, addig nagyobb medencét fogunk rajzolni.
Egyik díszlettervező arra panaszkodik, hogy Kukori a nagy tarajával nem fér be az ajtón, valamit csináljunk. Azt mondtam, hogy nagyobb ajtót már nem tudunk rajzolni, valami vágási trükkel fogjuk megoldani az egészet. Az egyik képen Kukori még kint van, a másikon már bent lesz.
A színezők arra panaszkodtak, hogy elfogyott a „szemét” szín, így a szemétdomb nem olyan színű, mint amilyenek elképzelték, ezért csak éjszaka forgathatjuk le a szemétdombos jelenetet, de Kukori azt mondta, hogy ő bizony éjszaka nem fog felkelni, hogy egy hibás színű szemétdombon kukorékoljon. Egyébként is, annyi minden vacak van azon a dombon, hogy tegnap is majdnem elvágta a lábát egy konzervdoboz. Jobb lenne, ha nem is kellene felmennie oda, hanem oldjuk meg valamiféle trükkel. Megígértem neki, hogy holnapra kap egy megfelelő színű, teljesen biztonságos szemétdombot, amin nem fogja elvágni a lábát.
Az asszisztensem azt a hírt hozta, hogy a hattyú ennyi gázsiért nem vállalja a szerepét.
Most mi legyen?
Kitaláltuk, hogy leszerződtetünk egy ludat, ő fog repülni hattyú jelmezben. Azonban sietnünk kell a felvétellel, mert a lúd igencsak elfoglalt: a jövő héten már a Vukban játszik részeg libát, aztán a Ludas Matyiban szerepel. Kopasznyakú azt szeretné, hogy ő játssza a főszerepet, mert ő jobban tud kapirgálni, mint Kukori, és hogy ezt bebizonyítsa, szétkapirgálta a szemétdombot. Újra kellett rajzolni. Kukorékolni is jobban tud, be is mutatta, és a hangjától megrepedtek az ablaktáblák, így megmaradt epizódszereplőnek. Ki a fene győzi ezt a kakast rajzolóval.
Pulykáné azt akarja, hogy Pulyka úrral ne legyen közös jelenetük, mert néhány évvel ezelőtt a „Debrecenbe kéne menni” című film forgatásán úgy összevesztek valamin, hogy azóta nem beszélnek egymással.
Már majdnem nekiálltunk forgatni, amikor egy hatalmas kutya robogott be a stúdióba, szirénázott, vonyított miközben fel-alá futkosott. Minden díszlet összedőlt. A kutyáról kiderült, hogy a Pityke őrmesterben játszik egy főszerepet, oda tartott, de összetévesztette a stúdiókat.
Holnap folytatjuk. Ha lesz díszlet… Jövőre átkérem magam a gyurmafilmekhez. Az ottani szereplők talán nem annyira keménydiók, mint a rajzfilmfigurák.
*
Jelen írás a Total Art Egyesület „Az animáció más slammel” című írói pályázatára készült.
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
Hozzászólások