Tisztelt Olvasók!
Fényes Szabolcs fiatalon (Forrás: Wikipédia)
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Egy Fényes Szabolcs-sikerdarab 1945-ös előadásai és más érdekességek
Vaszary Gábor 1930-ban (Forrás: Wikipédia)
A második világháború vérzivatara után nem csoda, hogy az emberek feledni, szórakozni akartak Pécsett is. A Pécsi Nemzeti Színház jó érzékkel tűzött műsorára egy sikerdarabot, és a szerzőpáros garancia volt a sikerre. Mivel most is „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című két kötetes összegzést vettem alapul, amelyet Futaky Hajna (1927-2011) szerkesztett, nézzük meg elsőként ennek a műnek az adatait. Eszerint 1945. december 20.-án, 21.-én, 22.-én, 23.-án délután, este 6-kor, és 25.-én délután vitték színre Vaszary Gábor-Fényes Szabolcs népszerű, 3 felvonásban, 9 képben megjelenített sikerdarabját, „Az ördög nem alszik” című operettet.
A pécsi előadást Bakonyi Ödön vezényelte és Takács Oszkár rendezte. Mielőtt azonban rátérnénk az egyik ezzel kapcsolatos korabéli újságcikkre, jegyezzük meg idézett művünkből még azt is, hogy először is a december 21.-i előadás ún. munkáselőadás keretében került színre, amely a nevéhez méltóan a kétkezi munkásokat várta csökkentett helyárakkal, másodszor pedig azt kell megjegyezni, hogy a Karácsony-napi, 25.-i előadást 18 órakor rendezték meg.
Surányi Magda-Budapest Központi Vásárcsarnok 1949 (Forrás: Wikipédia)
Az Új Dunántúl 1945. december 21.-i számának is volt külön „Színház” rovata, itt jelent meg az előadás címével megegyező „Az ördög nem alszik” című kritika. Nézzük, mit írtak itt a „Dr. S. D.” monogrammal a színre vitt darabról.
„Egy milliós vagyon két ifjú örökösének szerelmi bonyodalmai körül forog Vaszary Gábor és Fényes Szabolcs mulatságos operettje. A könnyed szórakozás minden előfeltétele megvan benne, hiszen olyan fémjelzett színpadi rutiniék (sic!) műhelyéből került ki, mint a párisiasan (sic!) szellemes Vaszary Gábor és az invenciózus Fényes Szabolcs. A darab hálásabbnál hálásabb szerepeket ró a színészekre. A főszerepet játszó vendég Szabó Ibolya ez alkalommal mutatkozott be a pécsi közönségnek. Kedves színpadi jelenség, és jól is énekel, de még jobban tetszett volna, ha több humorral és temperamentummal alakította volna Éva hálás szerepét.
Bilinszky Ibolya (Forrás: Hangosfilm)
A körülötte sorakozó többi női szereplő, Surányi Magda, Bilinszky Ibolya és Molnár Edit is alaposan hozzájárult a sikerhez. Szebbnél-szebb ruhákban, ügyesen táncolva tarkították a színt. Kovács Gyula kellően adagolta a humort, és a bonviváni ’erényeket.’ Ezúttal kimondottan testhezálló szerepe volt. Takács Oszkár elsőrangú színészi és rendezői teljesítményt nyújtott. Nem is tudnók (sic!) hamarjában megállapítani, hogy melyik téren volt jobb. Sugár Viktor, Dékány László és Malonyay Dezső ügyesen és sok humorral oldotta meg feladatát. Kellemes feltűnést keltett Gergely István Viktor szerepében. A többi epizodista is jó munkát végzett. Ugyanez vonatkozik a zenekarra is.
Mindenkinek ajánljuk Vaszary Gábor és Fényes Szabolcs operettjének megtekintését, ha rövid időre felejteni kíván minden bút és bajt.” (Egy rövid, visszautaló megjegyzés: most már nem írtak „bonvinant”-ot a lapban, amint azt a háború előtt tették.)
(Dengelegi és csokalyi) Fényes Szabolcs (1912-1986) és Vaszary Gábor (Gabor von Vaszary, 1897-1985) darabja tehát fényes sikert aratott, és ez a kikapcsolódás nagyon kellett a pécsieknek a háború borzalmai után. Bakonyi Ödönt már az 1937/1938-as évadban megtalálhatjuk betanító karmesterként társulatunkban, karmesterként operetteket vezényelt egészen az 1947/1948-as szezon végéig.
Ernst Bach (Forrás: Wikipédia)
Szabó Ibolya operett naiva ekkor ugyan még vendégként volt itt, de az 1945/1946-os évadban, pontosan 1945. december 20.-tól már hozzánk szerződött, azonban az évad végén már el is ment. Surányi Magda az 1945/1946-os idényben naivaként volt tagunk, később már nem szerepelt Pécsett. (E néven színháztörténetünkben szerepel Surányi Magda, aki 1921-ben született, és 1943-ban a „Fény és árnyék,” 1950-ben pedig a híres „Dalolva szép az élet” című filmekben szerepelt. Egy 1949-es tavaszi fotón pedig a fővárosi Központi Vásárcsarnokban fotózták le, amint kofától vásárolt. Hogy azután a két személy azonos volt-e, annak kiderítése még a jövő feladata lesz, de én azt hiszem, ugyanarról a személyről van szó.) Bilinszky Ibolya (Ibolyka Rozália, 1915-1998) a fővárosi színházakban játszott kisebb szerepeket 1945-ös Pécsre érkezéséig, közben pedig 1938-tól 1944-ig több filmben is szerepelt. A Pécsi Nemzeti Színháznak operett primadonnaként és naivaként szintén az 1945/1946-os évadban volt tagja, de évad közben, 1946-ban már eltávozott tőlünk. Molnár Editről annyit tudunk most, hogy az 1945/1946-os és az 1946/1947-es évadban szerepelt színházunk tagjai között prózai színésznőként, de 1946. november végétől előbb Nagykanizsán vendégszerepelt, majd el is távozott színházunk kötelékéből.
Rudolph Bernauer (Forrás: Wikipédia)
Kovács Gyula bonvivánként aratott sikert mecsekalji városunkban. Először az 1944/1945.-i színi évadban szerződött hozzánk énekes szerelmes színész minőségben. Két búcsúelőadására 1946. június 4.-én este és június 10.-én délután került sor Hugo Hirsch (1884-1961)-Franz Arnold (1878-1960)-Ernst Bach (1876-1929)-Rudolf (Rudolph) Bernauer (1880-1953): „Dolly” című 3 felvonásos operettjében, amelyet Harmath Imre (1890-1940) fordításában játszottak Bakonyi Ödön vezényletével, Takács Oszkár rendezésében.
Ray Henderson (Forrás: Wikipédia)
Takács Oszkár (1891-?) pályájáról annyit tudunk, hogy vidéki színtársulatok után 1947-ben jött városunkba. Ezt a képet egészíti most ki ez az újságcikk, amely azt tanúsítja, hogy már 1945-ben is játszott színházunkban. Miskolcra 1949-ben távozott, ahol 1956-ig kísérte végig pályáját a színészettörténetünk. Sugár Viktor szintén azok közé tartozik, akik az 1945/1946. évi színi évadban, egy évadra jöttek el Pécsre tagunknak. Ő alkatához híven komikus szerepekre szerződött. Dékány László (1921-1994) az 1942-es diploma-szerzése után a Magyar-, a Győri-, a Várkonyi Zoltán-féle Művész Színház után éppen 1945-ben lett színházunkban táncoskomikus, de már 1946-ban visszament Várkonyi akkori társulatához. Éppen 1945-ben kezdte nálunk művészi pályáját Malonyai (Malonyay) Dezső (1921-2004) is, aki később a fővárosban gazdasági vezetőként, színigazgatóként teljesítette ki színházi karrierjét.
Most pedig folytassuk az idézést a lap ugyanazon a napon megjelent következő cikkével, amely „A színházi iroda közleményei” címet viselte. „Pénteken este egy napra megszakad az ’Ördög nem alszik’ nagysikerű előadásainak sorozata és munkáselőadásban kerül színre a ’Diákszerelem.’ – A karácsonyi műsoron három darab szerepel: egy új bemutató, Emőd Tamás-Szirmai (Albert) ’Mézeskalács’-a, a ’Lacika karácsonya’ című gyermekdarab, és a tovább futó ’Az ördög nem alszik.”
DeSylva B G (Forrás:Wikipédia)
Ehhez csatlakozott az ezt követő műsor-fölsorolás napok szerint.
„Pénteken este 6 órakor: Munkáselőadás.
Szombaton este 6 órakor: Az ördög nem alszik.
Vasárnap délután ½ 4 órakor: Az ördög nem alszik.
Vasárnap este 6 órakor: Az ördög nem alszik.
Hétfőn délután 3 órakor: Lacika karácsonya. (Gyermekelőadás).
Kedden délelőtt 11 órakor: Lacika karácsonya. (Gyermekelőadás).”
Laurence Schwab (Forrás: Wikipédia)
Ha tisztázni akarjuk a két forrás közötti, „munkáselőadás körüli” ellentmondást, akkor elsőként a Ray Henderson (Raymond Brost, 1896-1970) zenéje, B. G. DeSylva ötlete és Lawrence (Laurence) Schwab (1892-1951) szövege alapján műsorra tűzött „Diákszerelem” (eredeti címe „Good News” – „Jó Hírek”) című, 3 felvonásból és 12 (!) képből álló operettjét Szilágyi László fordításában, átdolgozásában kell „elővennünk,” amelyet az elsőrendű forrásunk szerint 1945. november 4.-től 13.-ig minden nap, majd még 15.-én is játszottak, de december 21.-én nem! (Sajnos nem tisztázta a helyzetet az újság 21.-i műsorismertetése sem, amikor nem írt ki előadás-címet.)
Mivel elsőrendű forrásunk az 1945. december 21.-i munkáselőadást Vaszary Gábor-Fényes Szabolcs operettjénél tűntette föl, míg az idézett sajtótermékünk a „Diákszerelem” címűt nevezte meg ugyanarra az időpontra, és más forrás jelenleg nem áll rendelkezésemre, ennek az előadásnak a kérdését most nem fogom eldönteni, hagyjuk tehát egyelőre függőben a megoldást…
Emőd Tamás (Forrás: Wikipédia)
Végezetül szót ejtek arról a két előadásról, amelyeket „A színházi iroda közleményei” fölsorolt. Elsőként a „Lacika karácsonya” című gyermekelőadásról emlékezem meg. Fő forrásunk szűkszavúan csak azt közli, hogy 3 felvonásos operettről van szó, és 1945. december 24.-én illetve 25.-én délután szórakoztatták véle az „aprónépet” (a 25.-i előadást előjegyzésként tartja nyilván).
Szirmai Albert (Forrás: Wikipédia)
Szirmai (Sirmay) Albert (1880-1967) – Emőd Tamás (1888-1938): „Mézeskalács” című 3 felvonásos daljátékáról szólok végül, amelyet Bakonyi Ödön vezényelt és Takács Oszkár rendezett. Bár az újság ekkor nem szólt róla, (csupán a délutáni illetve délelőtti gyermekelőadást közölték), az elsődleges forrásunk azt sorolta föl, hogy 1945. december 25.-én este, 26.-tól 30.-ig minden nap előadták, és a 26-tól 29.-ig megrendezett előadások mind 18 órakor kezdődtek, noha délutáni előadásnak voltak hirdetve, csakúgy, mint a 30.-i.
Egy szó, mint száz, jó szívvel azt állapíthatjuk meg közösen, hogy pécsi színházunk 1945 után is ott folytatta, ahol abba (se) hagyta, és még számtalan színházi élménnyel lettek gazdagabbak az egymás utáni, helybéli színházszerető nemzedékek…
Hozzászólások