Éppen két éve, hogy ott ültél velünk a pécsi díjátadáson a kerekesszékben, melletted a kutyád, aki helyetted látott minket, másik oldaladon a téged Jó Ember Díjra jelölő barátnőd, és mindenki mosolygott – a legjobban te. Akkor már sok mindent tudtunk rólad, hiszen a jelölőd – a pásztói Nagy Ágnes – részletesen leírta, hogy mi mindennel segíted a rászorulókat, leginkább a saját példádon keresztül, hogy soha nem szabad feladni, az élet szép: táncolni kell nem látóként is a kerekesszékkel, mosolyogni kell, erőt kell adni másoknak, folyamatosan tanulni kell, a tanultakat pedig hasznosítani kell. És szükség van családra, társra és gyermekre. Minden megadatott végre neked, lett társad, és 2020 december végén megszületett Maja. Négy hónapig sem tartott a boldogságotok. Te, aki tizenévesen kerekesszékbe kerültél, aki huszonévesen elvesztetted a látásodat, akit a sors kemény próbák elé állított, de mindig erőt merítettél magadból, az egyéniségedből, a kiválasztottságodból – április 17-én, 38. évedben elmentél. Itt maradt a most négy hónapos kislányod, Maja, a társad, Ács Gergely, a szüleid, a testvéred, a rokonok, a barátok, a tisztelők – és megrendült mindenki, aki téged ismert. Holnap, április 29-én vesznek tőled búcsút az abonyi katolikus temetőben a családod tagjai és a közeli jó barátok 14 órától. A járvány miatt nem lehetnek ott mindazok, akik elköszönnének tőled, de gondolatban sokan állnak majd körülötted. Példamutató életet éltél; és eljött az ideje, hogy ami jót tettél, visszakapja Maja – sokak nevében mondhatom, hogy felelősséggel tartozunk az ő jövőjéért, aki csak rövid ideig ismerhette ezt a remek embert, téged, az édesanyját, Mészáros Gabriellát.
A 2019. április 27-i díjátadásról megjelent írással búcsúzunk tőled – a Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány kuratóriuma és a Jó Ember Díj döntéshozó testülete
https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=55481
Hozzászólások