3. Város a város alatt – Párizs szennyvízcsatornái
Bizonyára meglepő, hogy ezúttal Párizs szennyvízcsatornáinak meglátogatására invitálom az olvasót. Pedig érdemes egy idegenvezetővel bejárni a francia főváros alatt kiépített, 2400 kilométer hosszú csatornarendszer 500 méteres látogatható részét. Sőt, egy Csatorna Múzeumban a középkortól napjainkig követhetjük nyomon Párizs egészségessé tételének történetét.
A Csatorna Múzeum
A középkori Párizs több oknál fogva is bűzlött. A fővárosban a disznók szabadon kószáltak. Minden családnak megvolt a hústartaléka a hosszú téli hónapokra, és természetes volt, hogy a felnőttek és a gyerekek mellett ezek a háziállatok is ott voltak az utcákon, minden egészségügyi ártalmukkal együtt. Csak 1131-ben tiltották ki a disznókat Párizs utcáiról és akkor sem higiéniai okok miatt, hanem azért, mert október 13-án VI. Lajos idősebb fia, Fülöp a lova alá tévedt disznó miatt leesett a lóról és meghalt.
Párizsi utca a középkorban disznókkal
A másik oka az egészségtelen Párizsnak az, hogy egészen a 19. század első feléig a franciák mosakodás helyett elegáns ruhákkal fedték el a koszt. Azok a szerencsések, akiknek saját lakásuk volt, éjjeliedényeket használtak, amiknek tartalmát reggel egyszerűen kiöntötték az utcára. Ezeket a jeleneteket számos képen megörökítették. Az alábbi fametszeten egy hölgy éppen kiüríti éjjeliedényét, nem törődve azzal, hogy ablaka alatt éppen zenészek produkálják magukat.
Mindennapos jelenet a középkori Párizsban
A disznók kitiltása után Párizs egészségesebbé tételének következő állomása 1184, amikor II. Fülöp Ágost király elrendelte az utcák kikövezését, ami egy évszázaddal később fejeződött be. 1506-ban pedig XII. Lajos bevezette „az üledék és a lámpák” adóját, amiből az utcák takarítását és megvilágítását fedezték. 1539-ben utódja, I. Ferenc kötelezte a párizsiakat, hogy kosarakba helyezzék el a háztartási hulladékot. Egészen 1883-ig kellett várni a zárható fedelű edények megjelenéséig, amikor Párizs prefektusa, Eugène Poubelle rendeletére már csak ilyeneket lehetett használni. Ma a kukákat a franciák a prefektus nevéről poubelle-nek nevezik.
Az első kukák Párizsban
Csak érdekesség kedvéért említsük meg a magyar kuka szó eredetét: Johann Josef Keller és Jakob Knappich cége a huszadik század első felétől kezdve K.U.K.A. feliratú tartálykocsikkal gyűjtötte össze a városi szemetet. Innen a kuka név.
Párizsban egészen a 14. századig nem léteztek csatornák. A pangó vizek mindenféle fertőzést terjesztettek. Még a 19. század elején is mindössze húsz kilométernyi szennyvízcsatorna volt Párizsban, aminek tartalma egyenesen a Szajnába került, a párizsiak pedig ezt a vizet itták.
A Párizst sújtó számos járvány után a várost megújító Haussmann báró megbízta Eugène Belgrand mérnököt a szennyvízcsatorna-rendszer kibővítésével.
Eugène Belgrand mellszobra a Csatorna Múzeumban
1855-ben 160, 1878-ban 500 kilométerre nő a csatornák hossza. Ekkor már nemcsak az esővizet, de a háztartások szennyvizeit is begyűjtik.
Párizs alatt ma 2400 kilométer hosszú szennyvízcsatorna húzódik, százezer elágazással. Az utcák vizét 18.000 csatornanyílás gyűjti össze és ötven méterenként vannak csatornafedlapok, hogy a karbantartók le tudjanak jutni a csatornákhoz. Ahhoz, hogy ebben a csatornalabirintusban tájékozódni lehessen, minden sarkon a párizsi utcáknak megfelelő zománcozott táblák vannak elhelyezve.
Egy utcanévtábla a csatornában
Hozzászólások