Maori épület a szabadtéri múzeumban
Rotorua vidéke Új-Zéland egyik legismertebb turisztikai célpontja, a területén megnyilvánuló aktív vulkáni tevékenységnek köszönhetően. A forró talaj, az állandóan bugyborékoló iszapfortyogók, a gyanús színű tavak, a mélyből szivárgó gőzök, az időnként magasba törő gejzírek között barangolva testközelből átérezhetjük a Föld őserejét. Két látványos, maori nevet viselő helyszínt keresünk fel ma, hogy mindezt átéljük: az egyik Whakarewarewa, a másik Wai-o-Tapu lesz.
Gejzír
Az északi-szigeten a napjainkban is rendkívül aktív geológiai folyamatoknak köszönhetően egyedülálló élményben részesülhetünk. A világ kevés helyén adatik meg, hogy testközelből átéljük a Föld fejlődésének folyamatát. A Whakarewarewa bemutatóhely egy sűrű növényzettel borított területen található. Keskeny, kaviccsal felszórt ösvényen át jutunk a fő látnivalókhoz. A törésvonalak mentén a felszínhez közel kerülő magma felforrósítja a kőzetet. Ennek köszönhetően a beszivárgó, majd a mélyben felhevülő csapadék, összekeveredve a talaj anyagával, állandó forrásban van. A mélyben üregek húzódnak meg, melyek mennyezete helyenként beszakadt, s az üregek belsejében a sűrű iszap szüntelenül fortyog, buborékok törnek fel, kísérteties hangok és orrfacsaró szagok kíséretében. A talaj repedésein mérges gázok süvítenek kifelé, itt-ott sárga kénlerakódások borítják a felszínt. Az iszapfortyogók és kigőzölgések mellett a leglátványosabb jelenségek a meghatározott időközönként a mélyből feltörő vizek, a gejzírek. Közülük legismertebb és leglátványosabb a Pohutu-gejzír.
Wai-o-Tapu: itt az ördög otthona…
Mivel a terület a maori kultúra szívében helyezkedik el, egy szabadtéri múzeumot is megtekinthetünk itt, hagyományos épületekkel, szobrokkal. Alkalmanként színpompás bemutatókat szoktak itt rendezni a turistáknak.
A másik bemutatóhely, Wai-o-Tapu felé haladva, útközben több helyen láthatunk kisebb-nagyobb iszapfortyogókat. Ezekre leginkább a levegőben terjedő jellegzetes kénszag hívja fel a figyelmet.
Whakarewarewa, iszapfortyogó
Wai-o-Tapu az előzőleg megtekintett helyszínhez képest talán még misztikusabb. Teljesen olyan, sőt ha lehet mondani még „olyanabb”, mint amilyennek olvasmányaink és film-élményeink alapján elképzeljük a poklot. Mindenütt jellegzetes szúrós szag, a kicsapódó ásványi anyagok miatt pirosas, barnás, sárgás színű tavak; a szakadatlanul bugyborékoló vizek fölött állandó gőzfelhővel. A szürkés hamura emlékeztető talaj szinte égeti a kezünket, ha megérintjük. Utunk helyenként fahidakon vezet a rémisztő tartalmú, fortyogó üstök között, a repedésekből egyik helyen szürkés gőzök szivárognak, máshol egy nagyobb sziklaüreg falát teljes egészében apró kénkristályok borítják. A szurdokokban az életükért küzdő elsatnyult növényeket rozsdás színű lerakódás borítja.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások