De jó lenne látni Téged
régi barátom, égbe nyúló fenyő!
Oly vigasztalan vagyok,
erőért hozzád fordulok.
Gerincem meghajolt bár,
a nyolcvan év felmorzsolta erőm,
de a szemem az égig nő
és hozzád emelkedem.
Te nagy voltál és erős,
dacoltál villámmal és széllel,
emléked gyökeret vert szívemben.
Adj erőt, hogy szembe szálljak
e világban dúló gyűlölettel, hazugsággal,
mely a fiatalság lelkét zúzza szét.
A te terhedet lerázta a vihar,
s az ágaidról felreppent madárdal.
Kiderült az ég, sugarát szórta a Nap,
de az én madaram befészkelte magát
a szívemben verte fel a tanyát.
Nincs menekülés, nincs szabadulás,
Itt kell élnem, halnom, ez a hazám!
Hozzászólások