Világ, világosság • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Világ, világosság

 

Külön világról álmodoztam,
magam köré falakat húztam.
Olyan legyen az én világom,
hogy oda senki be ne lásson!
Vegyen körül bár durva fal,
vagy bársonyfüggöny, mely takar,
magas hegyen, vagy mélybe lenn,
egyedül csak enyém legyen!

Aztán ablak kellett… kilássak,
később meg ajtó… persze másnak.
Kitártam ajtót, ablakot…
a fal lassacskán elfogyott.

Egyedül félek… Megfagyok…
Figyeljetek rám, itt vagyok!

 

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS