Aztán a „felvonásokra” és szereplőikre.
Na rajta!
Sajnos innen is látszik
hogy rossz helyre építették
„hulladékból, morzsalékból, törmelékből”
azokat a bizonyos falakat.
„Miss Hogyishívják szerint mind szerepet játszunk…
Igen ám, de miféle darabban?”
Részvétet mutatunk
s közben résztvevők vagyunk.
Miben?
Azt sohasem lehet tudni.
„Lelkem! Micsoda zűrzavar!
Mintha senki se találná a kocsiját
a többiek közt.”
Azok a ronda képmutató tükrök!
Mert senki sem az, ami benne látszik.
És a szemek, szemekbe tűnve
néznek át megcsalt és csalfa árnyakon.
Hát nem látjátok?
Így rohantunk át mindenkor az életen,
„De senki sem szólalt meg.”
Mert talán megválaszolhatatlan a kérdés, hogy
„Ki az, aki felelőssé tehető?
Ki az, akinek a mulatságért köszönet járna?
Nincs ilyen senki?”
Sem a felvonásokban, sem a „felvonások között?”
Merre Vagy Virginia?
Hát hiába minden Üvöltés?
Kiss Tamás – Virginia Woolf emlékére
Hozzászólások