Azt, hogy így volt, én magam sem tudom, de ezt még a dédnagyapám dédnagyapja mesélte – fogott bele a történetbe öregapó, miközben belekortyolt a hegy levébe, és alaposat pödört lecsüngő bajszán – szóval az úgy történt, hogy az Ördög nagyon fenekedni kezdett a cseperedő szép jány, a Harka kezéér’. Azt észre is vette a jány anyja, a vén bibircsókos Boszorkány. Hát, az hétszentség, hogy nem nézte valami jó szemmel a patás közeledését, mer’ az büdös is vót, randa is vót, és még egy valamire való hintaja se vót, csak egy vén taligája, ami elé egy kecskét, meg egy macskát fogott. Hát ilyen hozománnyal akart nősülni? Csak nem adnak oda egy ilyen nyimnyálának egy olyan gyönyörű jányt!
A présház kemencéjében ropogó venyigetűz, az andalító meleg bizony könnyen elálmosított, és pár pillantás alatt már az álmok világába röpített.
– Na, ide figyelj Pati, hiába nyomod itt nekem a vakkert. Egyébként is leszállhatnál már a csajról! Nehogy mán… azt nem neked szánom. Majd, ha jő a csávó az A6-ossal, az igen, az viheti. A másik meg, hol van az flancos kéglid, amivel annyira nagyra vagy? Hogy összkomfortos, meg hogy télen-nyáron fűtött, meg minden. Legalább egyik ablaka a tengerre néz? Na, ugye hogy nem? A jachtról meg ne is beszéljünk!
– Na ne má’! Ide figyelj, anyós. Ne légy má’ olyan szőrös szívű, ’sze te se votá jobb az ő korába’. Mit adod itt nekem a nagy Madámot? Mire vagy annyira oda? Nézz a tükörbe, pár év múlva Harqa is ilyen bibircsókos, lottyadt rányi lesz. Most add ide, ’sze rád fog fonnyadni, oszt senkinek se ke’!
– Haggyá má’ te bűzbomba, ’sze még egy rendes melód sincs, amióta bezárták a szénbányákat. Jól tudom, onnan lopattad a szenet az üstjeid alá. De legalább ott lehettél volna privatizációkor, akkor legalább neked is csöppent volna valami. De te – legyintett nagyot a Boszi – szóval ne is számíts az én Harqám kezére.
– Ha nem, hát nem: Pedig éppen a múlt héten vettem, áron alul, pár holdnyi szőlőhegyet itt a közelben. Épp most végzi az őszi mély szántást a cselédség.
De ha ez neked smafu, hát csá, én elpályázok öreglány.
– Várjá’ má’, mit vakerolsz? Hogy te, szőlősgazda? Szóva’ mégis igaz, amit rólad pletyóznak? Na, ne csessz át! Gyere má’ bejjebb! Megegyezünk, oszt megisszuk rá az áldomást is minggyá!
– Na, figyusz Pati, és nekem mennyit perkálsz, tudod úgy hozományként? ’Sze nem adhatom ingyért egyetlen lányomat!
– Á, te még sok mindenről nem tudsz. Én több vasat is tartok ám a tűzben. Tudod mit anyós, te minden üzletből részesülsz tíz százalékban. OK? Ez így tisztességes ajánlat. Csak most éppen meg vagyok egy kicsit szorulva. Segíts ki egy kis zsozsóva’, ma éjfélkor jár le az egyik váltóm. Tegyünk jelzálogot erre a rozoga kéglire, oszt százszorosan visszakapod! Meg aztán, anyuci, te nem is vagy olyan rozoga…
Így egyezkedtek Harqa sorsa felől, miközben már lassan virradni kezdett és végül is Pati bizony átverte a Boszit. Első kakaskukorékolásra eltűnt a színről, magával vive a kicsikart szerződést is. Harqa, amikor reggel felébredt csak a részeg anyját és egy szerződés másolatot találta az asztalon. Bánatában felvette legjobb ruciját és…
Na, szóval gyerekek, így esett meg az, hogy a hegy csak félig lett felszántva, a szép jányról meg az mondás járja, hogy egy bűzös vízbe fullasztotta magát bánatában, amit aztán el is neveztek róla Harkánynak. Mert ő bizony szerelmes vót abba a randa ördögfiókába. Hát, ki érti meg ezeket a bolond nőszemélyeket?
Évekkel ezelőtt egy pályázatot hirdettek meg az „ördögszántatta” hegy történetének új köntösbe való megálmodásáról.
Hát, ez a zsengém elvérzett. A futottak még kategóriában sem került megemlítésre.
Sebaj. Most az izzasztó hőségben talán üdítő lesz. Vagy talán még arra sem jó?
Hozzászólások