Szent Iván éjjelén – úgy tartja a legenda,
a szerencsések megpillanthatják rég várt
szerelmüket. Sosem volt világos előttem,
hogyan zajlik le a dolog, hiszen én többnyire
egyedül gubbasztok ott, ahol éppen lakom.
De a gyermekek várakozásával, és csodaváró
reménykedésével néztem minden évben a
közelgő Szent Iván-éj elébe. Talán tüzet kellett
volna raknom, és átugrani? Nem tudom. De hiszen
a tűz olthatatlanul itt ég bennem, megszüntetni
nem lehet. Tegnap éjjel megidéztem magamnak
valakit, tisztán láttam arcvonásait, bár jól tudom,
már nem kellene senkibe sem beleszeretnem,
több elutasítást, viszonzatlan szerelmet nem
bírna el a lelkem. Ő mégis ott ült mellettem,
fogta a kezem, együtt néztük a teliholdat, és
hallgattuk az elcsendesülő lakótelep zajait.

2021 06 24

Megosztás

Tweet