Fák dús lombja közt felvillanó kép,
egy medence kékje, a benne
megcsillanó víz tündöklése régi
emléket ébresztett fel bennem.
Egy nyári éjszaka, talán életem
legboldogabb éjszakája, amikor
a medence vizébe úgy csobbantunk
kedvesemmel, hogy velünk jött a
vízbe az a tengernyi szerelem, amit
akkor egymás iránt éreztünk. A forró
nyár, balzsamos levegő édes ölelése
töltötte el mindenem, ott, magasan a
város felett, kiválasztottnak éreztem
magam, hittük, miénk a világ, és
előttünk áll a közös jövő ígérete.
Egyetlen éjszakára enyém volt a teljesség
varázsa. Tizenegy éve már, örökre odalett
az a varázslatos nyár, többé nem éreztem
soha, hogyan ölel magához a medence
vize, és fogad magába az az egyetlen,
teljességgel megáldott nyári éjszaka.
2020 08 02
Hozzászólások