Esténként, elalvás előtt gyakran
beszélgetek vele, és kérdezem
tőle, miközben puha kis testét
magamhoz ölelem: gondoltad
volna, hogy te leszel majd az én
egyetlen hűséges társam utolsó
éveimben? Gondoltad volna,
amikor 2008 karácsonya előtt
Milánnal az IKEA gondoláiból,
több száz, egymásra halmozott
plüsskutya közül megmentettelek?
Gyurmi csak néz rám, okos kutya,
bár kicsit már amorf, és kifakult,
ki tudja, Rasid, a keresztapja él-e
még valahol? De én éppen úgy
szeretem, mint mikor még új volt,
és olykor, esténként, a jó puha
csendben megbeszélem vele, kell,
hogy tudjon róla, el fog majd engem
kísérni utolsó földi utamra. Mennyire
fognak majd csodálkozni az emberek
a krematóriumban! Fura öregasszony,
meg egy plüsskutya… És mi akkor is ott
szállunk majd, egymással keverednek a
hamvaink, látod, Gyurmi, nem hittük
volna, hogy mi leszünk egymásnak
utolsó, hűséges elválaszthatatlan társa.
2021 08 03
Hozzászólások