Éjjel álmomban üres szobában
ültem egy sarokban, két térdemet
szorosan átkarolva, magamat
összehajtogatva halkan dünnyögtem
valamit. Először nem is hallottam
álombeli szavaimat, hát jobban
figyeltem, s akkor már tisztán
hallottam a hangomat: Nem bírom
tovább! A hang, mely egészen rekedt
volt, mégis az enyém, egyre hangosabb
lett, és a ringatás is erőteljesebb. Míg
végül egy sikoltásra ébredtem, az éjszaka
kellős közepén. Nem bírom tovább!
Percek teltek el, mire rájöttem, hogy a hang
az enyém, immár ébrenlétben, szobám
sötétjében, ágyamon ülve, két térdemet
szorosan átkarolva, magamat ringattam.
2021 07 09
Hozzászólások