„Valahányszor a Queensboro hídról meglátom a belvárost, mindig úgy érzem, mintha először látnám. Olyankor a világ minden titkának és szépségének szertelen ígéretével tárul elém. Bármi megtörténhet azután, hogy átsuhantunk ezen a hídon.”
(Nagy Gatsby)
A reptéren kifogott taxis mindkét kezén csörömpölő, csillogó karkötők tömegeit viselte. Úgy nézett ki, mint egy mozgó bizsuárus. Feltehetőleg indiai volt, csak néhány szót beszélt angolul, mindenesetre azt megértette, hogy a Queensboro hídon menjen át Manhattanbe.
Az ifjú házasok először voltak New Yorkban. Mindketten imádták a várost, minden vágyuk az volt, hogy egyszer eljussanak erre a helyre, hogy a saját szemükkel lássák, milyen is ez a hely valójában. A rajongásukat természetesen amerikai filmek és szitkomok inspirálták, a Jóbarátok, Woody Allen-filmek, és a kilencvenes évek romantikus komédiái. A rossz nyelvek szerint azért is házasodtak meg, hogy a nászútjukat New Yorkban töltsék.
Az autópálya unalmas kertvárosok között kanyargott. A nagy forgalom miatt lassan haladtak. Valószínűleg metróval vagy vonattal gyorsabban beértek volna a belvárosba, de ahhoz mindketten ragaszkodtak, hogy a New York-i utazásuk úgy kezdődjön, hogy a Queensboron hajtanak át, pont, mint Kevin a Reszkessetek betörőkben, vagy mint Nick Carraway A nagy Gatsby-ben. Ez a híd volt számukra a jelképes kapu álmaik városához, amin túl – mint a filmekben – minden megtörténhet.
A híd előtt egy kilométerre azonban végleg beállt az autósor. Lépésben araszoltak a négysávos úton. Aztán a sok-sok felüljáró, emeletes házak között végre saját szemükkel is meglátták a híd távoli pillérjeit. Ekkorra már az indiai taxisról az is kiderült, hogy remekül káromkodik angolul. Összetűzésbe keveredett egy kamionossal, akivel kölcsönösen elküldték egymást az anyjukba.
Kényelmetlen, kínos pillanatok voltak ezek, de a fiú azzal biztatta a lányt, hogy az Éjféli cowboyban is van egy olyan jelenet, amikor Dustin Hoffman összebalhézik egy New York-i taxissal. Ettől a gondolattól kicsit megnyugodtak. Viszont tisztába voltak azzal is, hogy nem úgy fognak megérkezni, mint ahogy elképzelték, nem fognak száguldozni a hídon, nem fog úgy lobogni a hajuk, mint Kevinnek. Szóval, nem lesz itt A nagy Gatsby életérzés.
A hídon már egyenesen rosszkedvűk lett. Beszorultak a belső sávba két kamion közé. A szembejövő kocsisortól szinte semmit nem láttak Manhattanből. Néha ugyan feltűnt az ENSZ-székház, vagy Chrysler Building csúcsa, de ritkán. Ráadásul ekkorra már pisilniük is kellett.
Közvetlen mellettük a külső sávban egy házaspár egész más problémákkal küszködött a túlhevült kocsijukban. A feleség éppen akkor határozta el, hogy véget vet házasságának, méghozzá némileg sajátságos módon: golyót röpít a férje fejébe. Egy ezerszer lejátszott, több órás veszekedésnek tett a végére pontot a lövéssel, mellesleg egy megszokottan jól irányzott pofont is meg kívánt ezzel előzni.
A lövedék keresztülment a férj fején, majd gellert kapott a karosszérián és maradt még éppen annyi lendülete, hogy behatoljon az indiai taxis mellkasába.
Az ifjú házasok nem is tudták, mi történt hirtelen, csak azt vették észre, hogy vér fröccsent előttük a plexiüvegre, éppúgy, mint egy Tarantino-filmben. Vészesen közelről hörgést hallottak.
Utólag azzal se tudtak számot adni, hogyan szálltak ki a taxiból, csak azt vették észre, hogy egymásba kapaszkodva állnak egy sikoltozó, felbolydult tömeg közepén.
A rendőrnő azt a jellegzetesen amerikai nyolcszögletű tányérsapkát viselte, amit a filmekben is látni. Kimért, nyugodt hangon valami olyasmit mondott nekik, hogy velük kell menniük vallomás tenni, de utána kiviszik őket a szállásukra.
A rendőrautó mellett hordágyon toltak el valakit letakarva. A kézen, ami kilógott a lepedő alól, fürtökben lógtak a csillogó bizsuk.
Azok ketten nem bírták levenni a szemüket a távolodó mentőről, amely a halott taxissal a gyomrában átsuhant a Queensboro hídon.
Hozzászólások