Ha meg akarjuk ismerni azokat a helyeket Párizsban, amelyek Marcel Prousthoz és Az eltűnt idő nyomában című regényéhez kötődnek, vegyük kezünkbe a Marcel Proust Párizsa című, összehajtható térképet.
Megtekinthetjük a házakat, ahol Proust lakott: 9 boulevard Malesherbes, 45 rue de Courcelles és 102 boulevard Haussmann.
Bejárhatjuk gyermekkorának színhelyeit, a Champs-Élysées kertjeit, a Monceau parkot, vagy megnézhetjük a Condorcet gimnáziumot, ahol tanult.
De megismerhetjük Párizs szállodáit, vendéglőit és kávéházait is, amelyeket Proust előszeretettel látogatott. A legelőkelőbb a ma öt csillagos Ritz Paris szálloda, a főváros első kerületében. Amikor asztmája lehetővé tette, Proust még lakott is itt, hogy megfigyelje Párizs előkelőségeit.
Az ugyancsak ma is működő Café de la Paix gyakran látta vendégül Proustot, aki pár perc alatt ért oda a boulevard Haussmannon lévő lakásából.
Párizs Proust regényében
A Swannék oldala című kötetben Proust sokszor és hosszasan ír a Champs-Élysées-ről. Françoise minden nap elkíséri ide a narrátort, amit Marcel elviselhetetlennek tart, mindaddig, míg meg nem hallja, hogy egy vöröses hajú lánykának odaszól barátnője: „Isten veled, Gilberte”. Ettől kezdve minden nap várja, hogy újra megláthassa a lányt: „Visszajön-e egyáltalán ez a lány a Champs-Élysées-re? Másnap nem volt ott; de a következő napokon megint láttam; folyton a körül a hely körül tébláboltam, ahol a barátnőivel játszott, addig-addig, hogy amikor egyszer nem voltak elegen a fogózáshoz, megkérdeztette, beállnék-e a csapatukba, s ettől kezdve vele játszottam, ahányszor csak ott volt. De nem mindennap alakult így; volt, amikor a különórái miatt nem jöhetett, a hittan vagy egy uzsonnavendégség miatt, az egész, az enyémtől elkülönült élete miatt, melyet a Gilberte névbe sűrítve már kétszer éreztem oly fájdalmasan közel elsuhanni mellettem: a combray-i kis kaptatón és a Champs-Élysées gyepén.”
1969-ben a Jardins des Champs-Élysées-n áthaladó sétányt Proust emlékére Allée Marcel Proustnak nevezték el. Ezen a területen volt a környék gyerekeinek és a Condorcet gimnázium tanulóinak játszótere. 1882 és 1886 között Proust ennek a gimnáziumnak a tanulója volt.
A Virágzó lányok árnyékában című részben is szerepel a Champs-Élysées, ezúttal a narrátor Swannéval találkozik a Diadalívnél: „Mivel tudtam, hogy Swann asszony kijön egy órára a Liget fasorába, nem messze az Étoile tértől és attól a helytől, amelyet akkoriban a csak hírből ismert gazdagokat megbámulni odacsődülők miatt a „Lepukkantak klubjának” hívtak és mert hétköznap ilyenkor nem voltam szabad, kicsikartam szüleimtől, hogy vasárnaponként jóval később ebédeljek, mint ők, negyed kettőkor, és előtte járjak egyet. Ezt sosem hagytam ki egész májusban, mivel Gilberte vidéken volt a barátnőinél. Déltájban értem a Diadalívhez.”
A narrátor Balbecbe utazva a Gare Saint-Lazare pályaudvaron száll fel a vonatra. A Virágzó lányok árnyékában című kötetben olvassuk: „Sajnos e csodás helyszínek, a pályaudvarok, ahonnan távoli úti cél felé indulunk, egyben tragikus helyek is, mert habár itt megy végbe a csoda, amelynek hála a korábban csak gondolatainkban létező vidékek életünk színterévé lesznek, ugyanezért viszont le kell mondanunk arról, hogy a váróteremből kilépve hamarosan megint arra az otthonos szobára leljünk, ahol még az imént voltunk. Fel kell hagynunk minden reménnyel, hogy este saját lakásunkban fekszünk le, ha egyszer elhatároztuk, hogy betesszük a lábunkat a bűzös barlangba, ahonnan a rejtélyek világába jutunk, a nagy üvegtáblás hangárok egyikébe, amilyen a Saint-Lazare pályaudvar is, ahová a balbeci vonathoz mentem, s amely olyasfajta hatalmas, nyers és drámai veszélyekkel terhes eget tárt a nyitott hasú város fölé, mint Mantegna vagy Veronese egyes, szinte párizsian modern égboltjai, amelyek alatt csak valamely szörnyű és ünnepélyes aktus mehetett végbe: vonatindulás vagy a Keresztfa felállítása.”
____________________________________________
Hozzászólások