Erdő Péter: Magyarság és kereszténység ezer éve együtt az úton • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Erdő Péter: Magyarság és kereszténység ezer éve együtt az úton

Az Eucharisztikus Kongresszus záróeseményének előestéjén szentmisét mutatott be a budapesti Kossuth téren Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Előtte I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka mondott beszédet.

Erdő Péter bíboros szombati szentbeszédében a gondviselő Isten különös ajándékának nevezte, hogy az Eucharisztikus Kongresszus lezárása előtt a hívek együtt ünnepelhetnek – ahogy fogalmazott – a Nemzet főterén. Kiemelte, hogy a Parlament épületében egyszerre van jelen a Szent Korona és „legbecsesebb ereklyénk, a Szent Jobb”.

Köszönetet mondott Bartholmaiosz konstantinápolyi pátriárkának a mise előtt elmondott szavaiért és azért „az értékes és szimbolikus jelentésben gazdag tettért, hogy eljött közénk és szólt hozzánk”.

Erdő Péter felidézte, hogy 2000-ben, ugyancsak Budapesten az ortodox egyház számára is szentté avatta I. Szent István királyunkat, arra emlékeztetve, hogy annak halálakor, 1038-ban „még egységben volt a keleti és a nyugati kereszténység”. Amely egység – folytatta a bíboros –magának Krisztusnak az akarata, „hiszen Ő azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, és így elhiggye a világ, hogy az Atya küldte Őt”. (Vö. Jn 17,21).Az evangéliumot idézve azt mondta: az Üdvözítő a kereszt fájáról bízta édesanyja gondjaira János apostolt, a szeretett tanítványt, az ő személyében pedig az egész Egyházat. „Ezért tiszteljük Szűz Máriát, mint az Egyház édesanyját” – mondta, kiemelve, hogy ugyanakkor nemcsak az Egyház egész közösségének, de az egyes népeknek is szükségük van a Szűzanya pártfogására. Erdő Péter így folytatta: halála előtt Szent István király, örökös nélkül maradt „megrendült könyörgéssel, oltalmát  s védelmét kérve” ajánlotta Szűz Máriának ajánlotta koronáját. Előre láthatta, hogy az „európai népek közösségébe még alig beilleszkedett magyarságot végveszély fenyegeti ezen a széljárta vidéken, amelyet sokan a népek országútjának tekintettek”.

Erdő Péter kijelentette: a Szűzanya elfogadta a felajánlást és azóta, „immár ezer éve magyarság és kereszténység együtt járja a történelem útját minden kísértésen és nehézségen át, mindig megújulva és újjászületve, még olyan helyzetekben is, amikor emberileg már nem látszott semmi remény”. A bíboros beszélt a remény jeléről, amelyet Krisztus keresztje, megváltó szeretete és feltámadása jelent a számunkra. A téren álló missziós keresztről – amely a budapesti Városmisszió és az Eucharisztikus Kongresszus jelképe – elmondta, hogy abba belefoglalták a magyar- és magyar kötődésű szentek és boldogok ereklyéit a Kárpát-medencéből és a közeli régiókból: Szent István és Szent Gellért korától napjainkig. A szentek mutatják meg nekünk, hogy hogyan tudjuk mai életünkben Krisztus jelenlétét hordozni ezerféle helyzetben, találékony és áldozatot vállaló szeretettel – magyarázta a Missziós kereszt jelentőségét Erdő Péter.

A bíboros beszélt a NEK hírnökeiről is: ismert tudósokról, művészekről, nagy és híres egyéniségekről, akik személyesen is elmentek a katolikus közösségekhez, hogy tanúságot tegyenek hitükről, életükről „és meghívjanak mindenkit a budapesti nagy találkozóra”. Tisztelet és hála illeti őket személyes helytállásukért és azért, hogy vállalták Krisztushoz tartozásukat a világ előtt – emelte ki. Mi pedig – folytatta gondolatmenetét – meríthetünk ihletet a szentek és tanúságtevők életéből, de vannak konkrét lehetőségeink is a cselekvésre. Felidézte a közös étkezést sok száz rászorulóval a Kongresszus nyitómiséje előtti napon és említette önkéntesek ezreit is, akik kiveszik a részüket a Kongresszus munkájából. De – folytatta a sort – erről a szeretetről tesznek tanúságot a ministránsok is, akiknek országos találkozóját ezen a szentmisén tartották.

A bíboros beszédében visszaemlékezett egy sok évtizeddel ezelőtti esetre, amikor egy szombat esti szentmise után három fiatal ment be hozzá a sekrestyébe: rácsodálkoztak arra, amit ott láttak. Hárman háromfélét kérdeztek: „Mi ez?”, „Minek ez az egész?”, „Miért van ez?” „Az első kérdésre nem lehetett igazán felelni. Minden meghatározás gyengének és halványnak tűnik, vagy olyan elméleti, hogy a kívülálló nem tud vele mit kezdeni. A második kérdés valójában nem is kérdés, hanem válasz: Nincs szükség az egészre. Meg kell szüntetni. El kell törölni! Csak a harmadik kérdésre lehetett válaszolni.” Azért történt, amit ma este átéltünk – vont párhuzamot a jelennel a bíboros –, „mert atyáink és őseink a hitben ott, Jeruzsálemben együtt voltak a Názáreti Jézussal. Uruknak és Mesterüknek mondták Őt. Ő pedig az utolsó estén, mielőtt elfogták, elítélték és keresztre feszítették, együtt evett tanítványaival. Kenyeret vett a kezébe és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem. Ugyanígy kezébe vette vacsora után a borral telt kelyhet és azt mondta: Igyatok ebből mindnyájan! Ez az én vérem kelyhe, az új szövetségé, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára.” Így folytatta: Ezért égnek a gyertyák, ezért hangzanak el újra és újra a szavak családi otthonokban, fényes templomokban, börtönökben és munkatáborokban, titokban és nyilvánosan. „Mi, papok pedig ezért vagyunk. Ezért indulunk ma a szentmise után az Oltáriszentséggel gyertyás körmenetre, hogy elmondjuk a városnak és a világnak Krisztus jelenlétének csodáját és kérjük az Ő áldását mindannyiunkra” – zárta beszédét a Kossuth téri szentmisén Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.

A szentmise keretén belül, az áldozás utáni könyörgést követően eucharisztikus gyertyás körmenet indul – élén az Oltáriszentséggel – a Hősök terére, ahol a megérkezést követően Erdő Péter adja a záróáldást, amelyet kivetítőkön is követhetnek a jelenlévők.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Erdő Péter: Magyarság és kereszténység ezer éve együtt az úton”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés