Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 30. • Hetedhéthatár

Színház

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 30.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.


1930: két társulat vendégjátéka városunkban

PNSZ Orsós Gyurika rajza (Forrás: PécsMa)

Az 1930-as év színházi eseményeiből ez alkalommal két társulat vendégszereplését ragadom ki. A korszak helyi polgári-liberális napilapja, a Pécsi Napló (1892-1944) május 9.-i számának „Színház” rovatában, a „– Huszadikán tartja első előadását Alapi Nándor társulata” alcímmel az alábbi cikket tette közzé. Ezt közlöm elsőként. „A színházat kedvelő közönség bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy az Országos Kamara Színház e hó 20.-án megkezdi Pécsett előadásait. Alapi Nándor társulata mindenkor a legnagyobb sikert aratta Pécsett. Fokozni fogja azt az idén az is, hogy az igazgató leredukálta a helyárakat, és ezzel mindenki számára lehetővé teszi a magas színvonalú előadások megtekintését. A pécsi szezónra (sic!) szóló bérleteket begyűjti Déri, a színház agilis titkára.” (Félreértés ne essék, Déri nem a pécsi színház titkára volt, hanem a fővárosiaké, ugyanis ebben az évadban azt városunkban Major Lajos töltötte be.)

Alapi Nándor (Forrás: Wikipédia)

Alapi (Anlauf) Nándor (János, 1885-1945) kora egyik neves színigazgatója volt. Ő és társulata vendégszereplése fontos színházi esemény volt abban a korban, városunkban.

Ugyanezen újság 1930. szeptember 2.-i, „– Uferini társulata megérkezett” című írásában ez áll. „Első híradásunk óta, melyben közöltük, hogy a világhírű Uferini illuzionista mester városunkba érkezik, hogy rendkívül érdekes és értékes látványos előadásait bemutassa, állandóan közbeszéd tárgya. Uferini mester és nap nap (sic!) után a nézők csoportjai szemlélgetik a hatásos jeleneteket igéző falragaszokat. Uferini műsora a leggazdagabb, mely világvárosi viszonylatban is mindenütt a legnagyobb sikereket aratta. A 33 számból álló műsor gazdag meglepetésekben, s a modern bűvész- és varázsló művészet szenzációs példáit nyújtja. Az előadásokat ½ 9 órakor este kezdi meg bizonyára zsúfolt házak mellett. Jegyek a színházi pénztárnál válthatók. Helyárak 50 fillértől 2 pengő 60 fillérig.

Szombaton este Uferini bűvész-előadást tartott a kaposvári városi színházban. A műsor utolsó számaként egy telefonfülke jelenet volt. Amikor ezt a számot meg akarták kezdeni, Uferini kijött a függöny elé, és a proszcénium páholyban ülő Vétek György polgármesterhez fordult a következő szavakkal: Méltóságos uram! Kaposváron olyan sérelem ért, ami az egész világon sehol sem történt meg velem. Mutatványaimat mindig zárt ajtók mögött végzem, de most a tűzoltó nem akar a kulisszák mögött kimenni.

Vétek György emlékműve a róla elnevezett utcában (Forrás: Wikipédia)

A nézőtéren izgalom támadt, sokan fölugrottak helyükről. Vétek polgármester azonban páholyából így szólt az előadóhoz: – Kedves mester, a magyar hatóságok iránti tisztelet arra kötelez, hogy a tűzoltónak adjak igazat. A városi szabályzat jogot ád (sic!) neki a kulisszák mögötti tartózkodásra. – Az előadás félbeszakadt, és a közönség kitódult az uccára (sic, akkor ugyanis így írták!). Az ügyeletes rendőrtisztviselő azonban később rávette a tűzoltót, hogy jöjjön el a kulisszák közül, amire Ufferini (sic!) mester folytatta produkcióját.”

Alfredo Uferini-plakát 1915 (Forrás:Wikipédia)

Alfredo Uferini (Alfred Ufer, 1863-1934) illuzionista kora világhírű művésze volt a maga műfajában, vendégszereplése tehát igazi szenzációnak számított. Jelentőségét az is emelte, hogy mind „Somogy ország fővárosában”, mind a „Mecsek alji metropolisban” a színházban kerültek sorra előadásai. A kaposvári esetének fölidézése bizonyára tovább fokozta a pécsi vendégszereplése iránti érdeklődést, nem véletlenül idézte föl ezt a lap. (Egyik plakátját közlöm, amely egy 1915-ös szereplését ábrázolja.)

Kora neves közéleti személyisége volt a kaposvári eset másik „főszereplője”, Vétek György (1886-1954) polgármester. (Nevét 1934-ben Kaposváry-ra változtatta.) Ő közel 22 évig állott a somogyi megyeszékhely élén. (1945. utáni méltatlan üldöztetése, meghurcoltatása után ma már utca viseli a nevét.)


1945: színházi direktor-váltás, és egy operett a világégés után

Kőrössy Zoltán Bálint (Forrás: Wikipédia)

Most pedig idézzünk föl 1945-ből két érdekes pécsi színházi történést. „Ki lesz a pécsi Nemzeti Színház új igazgatója?” – tette föl a lényeges kérdést a Dunántúli Népszava (1945-1948) 1945. július 22.-i számában. „A jövő héten dől el, hogy a jubiláris ötvenedik évben a Pécsi Nemzeti Színházat ki fogja igazgatni. Bár a koncessió (sic!) nem járt le, a demokratikus szellemhez híven új vezetők kerülnek minden fontos helyre.

Zách János (Forrás: Wikipédia)

A Pécsi Nemzeti Színházat megpályázták: dr. Székely György, Szalay Károly, Győr-Soproni igazgató, Kőrösi (Kőrössy) Zoltán, Zách János főrendező és Róna László. A Nemzeti Színház együttesével Pécsre érkezett Major Tamás bevonásával fog dönteni a színházi bizottság. A főszempont most az erkölcsi erő lesz, az eddigi anyagi biztosítékokkal szemben.

A színház subvenciója (sic!) a város üres, kirabolt kasszája miatt megszűnik. Viszont illetékes helyen azt bevallották, hogy mivel a subvenció megszűnt, az új évad műsorában sajnos kevesebb beleszólása lesz a városnak.

Valószínű így, hogy lesz baloldali igazgatónk és sok operettünk. Mert a színháznak élni kell. Viszont pont az ötvenedik jubiláris évben a politikai szempontok mellett a művészi szempontok is fontosak lennének. Valami megoldást kell találni, mert a pesti Nemzeti ritkán jön, viszont a demokrata igény: irodalom, érték és propaganda. A város szegénysége miatt nem lehet operett dömping. Tessék a jómódúaknak a szegények lelki táplálékáért jó mélyen a zsebbe kell nyúlni. A subvenció kérdéseit el kell intézni: közügy!”

Major Tamás 1979 (Forrás: Wikipédia)

A németek kiverése és a szovjetek bejövetele után az 1945. év gazdasági és társadalmi életét legjobban az egyre inkább elhatalmasodó infláció jellemezte, amely nagyban kihatott természetesen a vidéki színházi életre, és ez a súlyos tény erősebbnek bizonyult a pártok kezdődő politikai küzdelménél is. Ehhez járult előzményként persze az újságcikkben is közölt tény, a város kasszájának háborúban történt kifosztása. Dacára annak, hogy dr. Székely György (1918-2012) igazgató mandátuma akkor még nem járt le, a mandátuma elfoglalásakor letett anyagi biztosítékával, szubvenciójával egyetemben, az infláció végzetes hatása ekkorra már mindennél erősebbnek bizonyult. A többiek, úgymint Kőrösi (Kőrössi, Kőrössy) Zoltán (1901-1964), Zách János (1909-1979) főrendező, a későbbi neves karakter-színészünk és Róna László esélytelenek voltak ebben a pártpolitikával már ekkor „fűszerezett” pályázatnál. Pedig Kőrössy (Bálint) Zoltán – Zách Jánossal együtt – „régi motorosok” voltak nálunk. Kőrössy először 1921-1923 között, majd 1936-1939 között játszott Pécsett, később rendező és színigazgató is volt különböző vidéki és fővárosi társulatoknál, sőt film-epizodista szerepekben is föltűnt…

Márffy Vera (Forrás: Wikipédia)

A helyi szociáldemokraták lapja azt tükrözi egyfelől, hogy emellett a helyi – köztük a színházi – vezetők cseréje jött el ezzel a folyamattal, bár azt az akkor köztudott tényt már nem közölte, hogy dr. Székely György éppen az ő támogatottjuk volt. Ezen kívül még magától értetődő az újság művészi elvárásaira is figyelmet fordítania az utókor olvasóinak.

A történet folytatásaként elmondható ma már, hogy az 1945. augusztus végi „befutó” Szalay Károly (1895-1987) lett, aki már jó előre fölkészült a pécsi teátrum vezetésének elfoglalására, és ez alighanem összefüggésben van a moszkovita, Tartuffe-lelkületű (tasnádi Major-Maróthy) Major Tamás (1910-1986) itteni megjelenésével, befolyásával!…

Gyenes Magda (Forrás: Wikipédia)

De nézzük az év végi művészi munka egyik érdekes mozaikját. Az Új Dunántúl, 1945. december 8.-i száma „Színház” rovatának „A színházi iroda közleményei” alcímmel közölt cikke a következő színházi előadásról szól. „Az évad egyik leglátványosabb operettje lesz a szombaton bemutatásra kerülő ’Fehér ló’, melynek női főszerepeit Márfi Vera, Gyenes Magda, Czéh Gitta és Bilinszky Ibolya, férfi főszerepeit pedig Kovács Gyula, Soós Lajos, Csonka Endre, Takács Oszkár és Dékány László játsszák. Előadásaink szombattól kezdve este 6 órakor, illetve délután fél négy órakor kezdődnek.”

Az ugyanezen a napon megjelent műsorközlés szerint szombat délutántól szerda estig mindig „A fehér ló” című operettet adta elő a színház, tehát délután és este is színre vitték ezeken a napokon.

Most pedig beszéljünk először magáról az előadott műről. Ralph Benatzky-Bruno Granichsstädten-Robert Stolz: (A) „Fehér ló” („Im weissen Rössl”) című 3 felvonásos revü operettjének szövegét Hans Müller írta, magyarra fordította Stella Adorján (1897-1967) újságíró, humorista, műfordító, színpadi szerző, a versek Harmath (Hartmann) Imre (Hoffmann Imre, 1890-1940) színpadi szerző alkotásai voltak az első színre vitt alkalommal Pécsett. Vezényelt Bethlen B. László, a rendező Jakabffy Dezső Zsigmond Ferenc (1895-1965) lett, aki színészként és színigazgatóként szintén ismert volt.  Az első bemutatókra 1932. április 2.-án este, április 3.-án délután és este, 4.-én este, 5.-én délután és este, 6.-án és 7.-én este, 10.-én és 17.-én délután, május 1.-jén este került sor. (Ez utóbbi Burger Kálmán vendégszereplésével.)

Csonka Endre (Forrás: Wikipédia)

A jelzett év előadásai 1945. december 8.-án délután és este, 9.-én délután és este, 10.-től 13.-ig este, 15.-én este, 16.-án délután és este történtek, Stella Adorján és Harmath Imre volt föltűntetve fordítóként, vezényelt Bakonyi Ödön, rendezte Takács Oszkár (1891-?) rendező-karmester.

Robert Stolz 1915 (Forrás: Wikipédia)

Robert Stolz (1880-1975) kora világhírű operett-, dal-, és film zeneszerzője, karmestere volt, egyik operettjének színrevitele nálunk a műfaj jelentős eseménye lett tehát. Szerzőtársai, Ralph Benatzky (Rudolf Josef František Benatzki, 1884-1957) cseh származású neves opera- és operett szerzőként, valamint Bruno Granichsstädten (Bruno Granichstaedten, 1879-1944) forgatókönyvíróként, zeneszerzőként voltak ismertek.

Ami az 1945-ös előadás szereplőit illeti, Márffy (Márfi) Verát (1916-1995) először az 1938/1939-es színi évadban találjuk színházunk tagjai között énekes naivaként és primadonnaként. A következő adatunk az 1940. február 6. és április 1. között nálunk játszó operett-társulatnál található, ugyanis ő ennek a kompániának a tagjai között szerepelt, mint naiva primadonna. Az operett primadonnaként népszerű Márffy Vera az 1943/1944. évi társulatban szintén szerepelt, hasonlóan az 1944/1945-öshöz, az 1945/1946-oshoz. Ezt követően azonban már elszerződött tőlünk, de még évekig visszajárt vendégszerepelni. Pályája a pécsi, kassai, szegedi évek után Miskolcon teljesedett ki, ahol örökös tagnak is megválasztották.

Ralph Benatzky (Forrás: Wikipédia)

Gyenes Magdát (1925-2017) az 1944/1945-ös évadban találjuk először Pécsett tagként, mégpedig szubrett primadonna szerepkörben. Maradt nálunk még az 1945/1946. színi évadban is, búcsú előadására 1946. május 31-én került sor a „Nebáncsvirág”-gal. A pécsi születésű Czéh Gitta (1923-?) egy évadra, az 1945/1946-osra szerződött Pécsre táncos szubrettként. Bilinszky Ibolya (Ibolyka) Rozália (1915-1998) szintén az 1945/1946. évadban játszott itt, de már 1946 februárjában elszerződött tőlünk.

A férfi szereplők közül Kovács Gyula (1914-1997) szerelmes színész az 1944/1945-ös, Soós (Sabján, Sós) Lajos (1918-?) prózai hős az 1945/1946-os, Csonka Endre (1915-2001) táncoskomikus, a későbbi közkedvelt epizodista az 1942/1943-as, az 1943/1944-es, az 1944/1945-ös, az 1945/1946-os, Dékány László (1921-1994) fiatal hős, szerelmes színész az 1945/1946-os színi évadban szerepelt tagunkként.

Mint eddig mindig, adataimat most is az 1992-ben a fővárosban, Futaky Hajna szerkesztésével megjelent, „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című kétkötetes könyvéből vettem.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 30.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés