Sorozatunk mostani részében felkeresünk egy középkori várkastélyt, teszünk egy sétát Connemara tőzegvidékén, átmegyünk a fantasztikus Achill-szigetre, majd ellátogatunk Leenane falucskába, mely egy híres filmből vált ismertté.
Dunguaire
A középkori megerősített lakótornyok jellegzetes példája a 16. századi Dunguaire várkastély. Nevét Connaught 6. századi királyáról, Guaire-ről kapta. Különlegessége, hogy az 1600-as évektől egészen a múlt századig egyetlen család és leszármazottai birtokolták. 1924-ben vásárolta meg egy orvos-irodalmár, aki felújíttatta az építményt, annak ellenére, hogy sosem lakott benne. 1954-ben Christobel Lady Ampthill tulajdonába került a kastély, aki lakhatóvá tette azt. Az alsó szintek középkori berendezésűek, kandallóval, nehéz bútorokkal. A tetőteret pedig – a Lady egykori otthonát – a 20. század közepének stílusában rendezték be, elektromos hálózattal, központi fűtéssel látták el. 1966-ban nyílt meg a nagyközönség előtt, azóta múzeumként funkcionál, alkalmanként középkori estélyeket rendeznek benne.
Túra a lápvidéken
A Twelve Bens vonulataitól északnyugatra elterülő vidék Connemara. A gyakran ködbe burkolódzó területre az Atlanti-óceán felől bőséges csapadék érkezik. A nedves klíma és a tápanyagban szegény talaj egy érdekes folyamat, a tőzegképződés alapját adja. A talajvíz feletti rétegben csak a fűfélék és a mohafélék képesek megélni; az elhalt növényi részekből képződik a biokémiai szenesedéssel kialakuló üledékes kőzet, a tőzeg. Itt, a Connemara Nemzeti Park területén indulunk egy túrára, miután megtekintettük a látogatóközpontot, ahol képet kaptunk a vidék növény- és állatvilágáról, valamint betekintést nyertünk a tőzegkitermelés- és felhasználás történetébe, továbbá az annak következtében előidézett természetkárosítás elképesztő méreteibe.
A túraútvonal szinte teljes hosszában a nedves talaj fölött kiépített fapallókon haladunk. Belegondolni is rossz mi történne, ha véletlenül lelépnénk a pallókról: a mocsár minden bizonnyal rövid idő alatt beszippantaná a szerencsétlenül járt turistát…
Achill-sziget, az Atlanti-óceán
Connemaraból a kedvelt üdülőhelyre, Írország legnagyobb szigetére, az Achill-szigetre utazunk. A sportolni, horgászni vágyókat hegyek, csipkés sziklák és hosszú strandok várják. Egy csendes tengeröböl mellől indulunk túrázni. Jelzett útvonalak híján „toronyiránt”, fel a körülbelül 200 méter magas, nedves fűvel borított hegyoldalra. Persze nem csupán amiatt mászunk fel a hegyre, „mert ott van”, hanem azért a lélegzetelállító panorámáért, ami a hegytetőről elénk tárul. A hegy, mintha letörték volna a nyugati oldalát, szinte függőlegesen szakad bele az Atlanti-óceánba. A meredek sziklafal alját valahol a mélyben a hullámok verdesik, itt-ott félelmet nem ismerő birkák legelésznek. Teljes a csend és a nyugalom, ez nem a tömegturizmustól hangos vidék, ide tényleg csak a természet megszállottjai zarándokolnak el. A túra után visszamegyünk az öbölhöz, ahol a széles fövenyen lehet napozni, a bátrabbak megmártózhatnak az óceán hideg vizében.
Leenane, balra a Gaynor’s Pub, The Field Bar
Az óceánparti pihenés után Leenane falucskába látogatunk el.
Az ír filmek kedvelőinek „kötelező” program, ugyanis ebben az egyetlen utcából álló faluban és annak környékén forgatta Jim Sheridan „A rét” című alkotását, mely nagyszerűen ábrázolja az itteni vidék múltbeli nehéz életét. Betérünk egy-egy pint sörre a Gaynor’s Pubba – a film kocsmai jeleneteit itt vették fel, erre a bejárat fölött látható festmény is felhívja a figyelmet.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások