A Hetedhéthatár hasábjain az elkövetkező hónapokban új tájakra látogatunk. Cél a smaragdsziget, a titokzatos kelta világ, a millió birka, az élő népzene, a világhíres írók, a csodálatos zöld vidék, történelmi várak, a hurling, a pubok és a Guinness hazája: Írország.
Achill-sziget, az Atlanti-óceán
Az Európa nyugati szélén fekvő, közel 85 ezer négyzetkilométer nagyságú Ír-szigeten két ország: az Ír Köztársaság, valamint az Egyesült Királyság részét képező Észak-Írország helyezkedik el. A politikai széttagoltság ellenére mi a sziget egészét be fogjuk járni, egységes egészként kezelve a területet. A szigeten összesen 5,6 millió ember él, 3,9 millióan a köztársaságban, 1,7 millióan Észak-Írországban.
Írország nevének hallatán mindenkinek eszébe jut a gazdag kelta örökség. A több ezer éves, sok babonás elemet tartalmazó népi örökség máig fennmaradt – a mesékben a bátor harcosok hőstettei mellett tündérek, koboldok, szellemek történeteit olvashatjuk. A kelta örökség egyik legfontosabb eleme a napjainkban is használt gael nyelv. Az ország történelmének korai szakaszát a kelta mítoszok homálya fedi. A kelta törzsek 432 után, Szent Patrik érkezését követően felvették a kereszténységet; hatalmas kolostorok épültek, ahol a tudományokat és a művészeteket magas szinten művelték. Az „aranykor” a viking hódításig tartott. A vikingek a sziget kis részét foglalták el, ellentétben az angolokkal, akik 1169-ben az egész szigetet uralmuk alá hajtották. 1532-ben, miután VIII. Henrik szakított a katolikus egyházzal, a sziget az ír katolikusok és az angol protestánsok csataterévé vált. A csatározásoknak 1690-ben, Orániai Vilmos II. Jakab felett aratott győzelme vetett véget, az írek számára ekkor kezdődött az évszázadokon át tartó nyomorúságos időszak, melyben az íreket a legalapvetőbb jogaiktól is megfosztották. Az ír történelem legszomorúbb időszaka az 1850-es évek közepén volt, amikor a brit kizsákmányolás következtében fellépő nagy éhínség miatt több mint kétmillió ember volt kénytelen nyomorúságos körülmények között elhagyni hazáját. A függetlenségi törekvések egyre erősödtek, mígnem 1920-ban a sziget kettéosztásával, a déli részen megalakult az Ír Szabadállam, mely 1937-ben nyerte el a függetlenségét; Észak-Írország pedig az Egyesült Királyság része lett. Ezt követően gyakran vált Észak-Írország a lojalista és a köztársaságpárti csoportok összecsapásainak színterévé. A béke-megállapodások ellenére (1998, 2005) a harcok újra és újra kitörnek a két csoport között. Ennek okát nem egyszerű nekünk, kívülállóknak megérteni. Mondhatnánk felelőtlenül, hogy az egész sziget az EU tagja, nincsenek határok, akkor meg minek harcolnak? Egyrészt eltérések vannak a két ország életkörülményei között, az esetleges egységesítés után lennének, akiknek javulnának, másoknak viszont rosszabbodnának az életkörülményei. Nem lehet egyértelműen állást foglalni, mert a nemzeti érdekek, és a jólét kérdése nem minden: szinte minden családban vannak áldozatai az évtizedeken át fellángoló összecsapásoknak – ezen pedig nem lehet egyszerűen továbblépni!
Az ország talán legnagyobb vonzereje a táj: a nyugati sziklás tengerpart, a zöld legelők, a hangával borított hegyvidékek, a lápos, tőzeges területek. Mindemellett szintén jelentős vonzerőt képvisel az ír zene, valamint a pubok és az ír sörök.
Mindannyiunk számára közismert a Chieftains, a Dubliners, a U2, Enya, Mary Black, Sinéad O’Connor, a Cranberries, vagy a Corrs zenéje. A vidék hangulatát talán legjobban az ír népzene adja vissza; a ma is legnépszerűbb dallamok több száz éves táncokból származnak. Ma ezeket egyrészt fesztiválokon, másrészt a pubokban lehet hallani. A pub Írországban szinte önálló intézmény. A magyar „kocsma” kifejezést gyorsan felejtsük el, ugyanis egy ír pubba elsősorban beszélgetni, zenét hallgatni járnak az emberek, kortól, nemtől függetlenül. Részeg embereket a pubokban nem lehet látni. A hangulat teljesen otthonos, és mivel Írországban minden nyilvános helyen tilos a dohányzás, füstmentes környezetben élvezhetjük a társaságot, és a jó ír söröket. A pubok mellett az írek másik szenvedélye a sport, azon belül is a lóverseny, valamint a hurling.
Az ír irodalmat tekinthetjük Nyugat-Európa legősibb népnyelvi irodalmának. A kelta mondákat az első évezredben írták le először, itt kerül említésre elsőként többek között Cúchulainn legendája. A gael irodalom az angol uralom időszakában olvasók híján kihalt, újjáélesztésére a 20. században történtek kísérletek. Az angol nyelvű ír irodalom nagyjai voltak Jonathan Swift, Oscar Wilde, és az írországi születésű James Joyce, W. B. Yeats, J. B. Shaw és Samuel Beckett.
A sorozat következő részeiben Dublintól Dublinig egy nagy kört leírva majdnem teljes egészében bebarangoljuk az ír szigetet. Megismerjük a smaragdzöld tájat, képzeletben megmásszuk a fantasztikus tengerparti sziklákat, ellátogatunk titokzatos középkori építményekbe és betekintünk azok történetébe is, de persze útközben a pubokat sem fogjuk elkerülni.
(A szerző felvétele)
Hozzászólások