Nem búcsúzom
„Nomen est omen.” – illett rád a mondás:
Sejtjeid nedve kurucos vagányság.
Hittük: rajtad nem foghat semmi rontás,
Töretlen derűd minden gáncsot áthág.
Kösz’ sok szálfa-gerinces kritikádat;
Nem alázókat s nem alázkodókat.
Lényegünk közös, bárha hit vagy látszat.
Egy nap követlek. Sokára vagy holnap
Találunk magunknak egy csöndes sarkot,
S folytatjuk – mi már itt lenn is rég tartott –
Vitánk a felhőfüstös restiben,
Mert pokolnak se kellenénk mi ketten.
Cigarettához eztán sem lesz kedvem,
De ha meghívsz, pohár borhoz igen.
Hozzászólások