Két idegen • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Két idegen

Kénytelen kelletlen leült mellém,
S nem szólt semmit.
Mint két IDEGEN, olyanok voltunk.
Pedig belőle lettem.

Mint két IDEGEN…
Feszültség.
Nem szólt semmit.
Elfeledte már a nevemet,
Az édesapám.
20 év után ez természetes.
Ő az édesapám.
Ehhez az emberhez
Sajnos,
Érzelmek nem kapcsolnak.

Mint két IDEGEN,
Úgy ültünk
Egymás mellett
20 év után.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS