Minden szép, csendes,
Idilli.
Körülleng a kedves gyengédség.
Szenvedélyes napok,
Napsütötte órák szárnyalnak feletted.
És mi marad,
Ha felébredsz?
Egy vas kalitka,
Rozsdás lakattal,
S te benne ülsz, töprengsz:
Mi értelme a magánynak,
Ha nem vagy egyedül?
Csak ki kellene nyitnod,
S várna rád a világ.
De a kulcsot,
Már rég,
Elhajítottad.
És mi maradt?
Hozzászólások