Mindenki rokonszenvvel üdvözölte őket a vízi-sporttelepen, amikor rendszeresen, pontban öt órakor megjelentek. Már a hetedik évtized végét taposták; szerény nyugdíjukat óramű pontossággal kézbesítette a posta, már nagyon várták. Felszerelésüket maguk készítették, ápolgatták a téli hónapokban. A zsinórokat minden évben áttekercselték, hogy a másik fele is kopjon. A szákhálót maguk fonták, a kukoricát maguk termelték a kiskertben. A csónakot maguk öntötték ki kátránnyal és avatási szertartás kíséretében bocsátották vízre minden év május elsején, ha esett, ha fújt.
Ketten kétszázhúsz kilót nyomhattak akkor hátizsák nélkül. A családi összsúlyt a tudományos kondíciószabályozás elsajátítása révén egyenlő arányban és állandóan növelték. Azonos méretű egybe-bambusz botokkal, azonos színű úszókkal és azonos gyártmányú, silány minőségű horgokkal horgásztak együtt negyven év óta, ijesztően különböző szerencsével. A férfi minden év végén legalább kétszer annyi halat összegezhetett az eredménynaplóban, mint élete párja. Az arány mindig közel azonos volt. Az összesítést szilveszter este végezték el. Az ünnepi vacsora után bontott pezsgő első poharát egymásra, a másodikat a pontyokra, a harmadikat a jövő évi szerencsére ürítették. Ezután felolvasták egymásnak az összesítést.
– Én nyertem, mint mindig – szögezte le minden évben a férfi.
– Mert csalsz, drágám – bólintott minden évben az asszony.
Az etetett helyet a nádfal tövében evezve mindig a legnagyobb csendben közelítették meg. Az asszony a hátsó ülésen szétfolyva suttogta az irányító vezényszavakat az evezőpad személyzetének.
A szerencse forgandóságát saját forgásukkal is biztosították. Egyik nap orral, másik nap farral álltak a nádöböl bejáratához, a cövekek mellé. Amikor a férfi befelé horgászott, ott voltak a pontyok; amikor kifelé, ott kapta őket száknyélvégre. Így ment ez negyven év óta, ahogy az öregek mesélték.
Egyszer feltűnt nekünk, kíváncsi kamaszoknak, hogy az öregember már délelőtt is megjelent a sporttelepen. Az evezőket a vállára vette és a kátrányos-teknőhöz cammogott. Penészes tarisznyáját a hátsó ülésre dobva bőszen elevezett. Másnap, harmadnap az eset megismétlődött, majd rendszeressé vált: gyanút fogtunk.
Pepi ötlete volt, amivel léprecsaltuk. Egyik nap, érkezésekor a barátom odarohant hozzá, és az Amerikából kapott multiplikátoros orsó, mint ritkaság ürügyén visszacsalta a raktárba, hogy megcsodálhassa. A bejáróhídra hasalva kotorásztam a tarisznyájában. Bűzös illat csapott az orromba. Harisnyaszárba csomagolt, alvadt állati vér volt egy fóliazacskóban valami sárgás, daraszerű masszával keverve. A harisnyaszár lekötő zsinegén testes kődarab lógott.
Tanakodtunk indián módra, de a rejtélyt nem tudtuk megfejteni. Elhatároztuk, hogy meglessük az öreget, mit csinál azzal a vacakkal a horgászhelyen. Beugrottunk a kisvitorlásba és uccu neki! Láttuk, hogy a csónak orrában térdel a nádöböl bejáratánál. A szeretetcsomagot éppen akkor engedte le a vízbe. Tehát etető, csalogató anyagként használja a vért a harisnyaszárban. Jó ezt tudni!
Másnap ismét ott ólálkodtunk, amikor kievezett. Akkor azonban behúzta magát a belső vetőhelyre és oda lódította a masszát. Ahá, ma este ő horgászik ott! Tegnap meg kívül lógatott! A nyomozóösztön úgy dolgozott bennünk, mint ügyeletes tüzelőördög a pokolban. Az öreg titkos akcióját aljas, erkölcstelen manipulációnak minősítettük és negyven évre visszamenőleg elmarasztaltuk érte. Cselekednünk kellett. A raktárban találtunk egy ócska gereblét és Pepi a második húzásra el is kapta a harisnyaszár kötőzsinegét. A csomagot annak rendje és módja szerint áthelyeztük a horgászhely bejárata elé, ahol majd a nénike horgászik aznap. Ezentúl az öreg merénylete után naponta áttelepítettük a csomagot az ellenkező helyre és nagy izgalommal vártuk nemes cselekedetünk megérdemelt eredményét.
Legnagyobb meglepetésünkre az öregember továbbra is sorra fogdosta a gyönyörű nádi sudárpontyokat és a nénike csak nagynéha boldogult. A rejtély a kriminalisztika mélységi mámorába kergetett bennünket és abbahagytuk a gerebléző munkát.
De azért egyet megtanultunk: ebben a sportban sincsenek csodák, pedig sokan hisznek benne.
Hozzászólások