A táborrendszer adatai, működése
Számadatok az odahurcoltakról
1929: 1 178 000 ítélet született rendőrségi ügyekben, 56 000 főt ítéltek el a GPU „felügyeletével” – útjuk a munkatáborokba vezetett.
1930: Év közben 140 000 elítélt dolgozott a GPU felügyelte munkatáborokban, de mivel csak a balti–fehér-tengeri csatorna építése 250 000 főt kívánt, a börtönökbe vetett foglyok tízezreiből kikerült az „utánpótlás”. A GPU 208 000 embert ítéltetett el.
1931: A rendőrségi ügyekben elítéltek száma 1 238 000 fő volt.
1932: Az év elején 300 000 rab dolgozott a munkatáborokban, a halálozási arányszám 10% volt.
1934: Júliusban szervezték át a GPU-t NKVD-vé. A GULAG 718 büntető telepén 212 000 rabot dolgoztattak.
1935: 965 000 volt a GULAG-on dolgoztatottak száma, a munkatáboroknak nevezett egységekbe 725 000, a munkatelepekbe 240 000 embert zártak.
1937: Ebben az évben 700 000-rel nőtt a GULAG-on őrzöttek száma.
1940: 1 670 000 foglyot tartottak számon az 53 „javító” munkatáborban, 425 „javító” munkatelepen.
1941: A foglyok száma 1 930 000 főre növekedett, és 200 000 ítéletre váró bebörtönözöttet tartottak még nyilván.
Rettegett helyszínek
Bamlag: A Bajkál-Amúr Vasútvonal (Bajkalo-Amurszkaja Magisztral, BAM) országos jelentőségű, a transzszibériai vasútvonallal együtt haladó vállalkozást rabokkal építették. 1935 elején 150 000-en robotoltak itt az első szakaszon, 30 „munkahadosztályt” alkotván. 1939-re ez lett a legnagyobb koncentrációs tábor-együttes a Szovjetunióban, 260 000 fogollyal.
Dmitlag: Az oda zsúfolt 196 000 „táborlakóval” szigorú rendben előbb a balti–fehér-tengeri csatorna befejezését, majd 1933 után a Moszkva-Volga csatorna építését végeztették el.
Kotlasz: Az ott őrzött rabok építették meg az „Északkeleti út”-nak nevezett közlekedési útvonalat Uszty-Ilimszk, Uhta, Pecsora, Vorkuta felé.
Norilszk: A sarkkörön túli koncentrációs tábort 1935 júniusától működtették, nikkeltermelő kombinátot építvén a foglyokkal. Itt még az 1950-es évek elején (!) is 70 000 rabot dolgoztattak!
Szevvosztlag: 1932-ben nyitották meg ezt az északkeleti tábor-együttest, amely Dalsztroj aranybányái számára dolgoztatott. Dalsztrojt bízták meg a kiviteli aranymennyiség kitermelésével, amelyből megvásárolhatták az iparosításhoz szükséges berendezéseket a nyugati országokból. Mivel különösen zord körülmények között feküdtek ezek az aranylelőhelyek, és csak a tenger felől lehetett azokat megközelíteni, később az egész GULAG jelképe lett a Kolima folyó melletti terület. Magadan volt a „főutcája”, maguk a foglyok építették, amely a táborokat kötötte össze. A Kolima-vidék aranytermelését 1932-től 1939-ig 276 kilóról 48 tonnára (!) emelték az ide száműzöttek. Számuk 1939-re 138 000-re emelkedett.
Szolovki-szigetek: Az ottani fegyintézet-együttes 45 000 fős favágó táboraihoz a karéliaiak, a Fehér-tengeriek, a Vologda környékiek tartoztak.
Sztyeplag: A Kazahsztánban, Karaganda vidékén létesített „mezőgazdasági táborokban” lévő 30 000 fogoly a puszták hasznosításának „szocialista módszereivel” kísérletezett.
Szvirlag: Tűzifával látta el a 43 000 fogoly Leningrádot és környékét.
Tyemnyikov: Moszkva és környéke faellátását biztosította a 35 000 rab.
Uhtpecslag: A Távol-Keleten lévő, 51 000 fős táborokban útépítéseken, szénbányákban, olajmezőkön robotoltak. Innen Észak-Urál, illetve a szolikamszki, bereznyiki vegyiművek felé, valamint délkeleti irányban a nyugat-szibériai munkatáborok 63 000 rabja a Kuzbasszugolban működő nagy szénkombinátban dolgozott.
Ez csak néhány epizód a sztálini „Intézményes Halálgyár” éveiből, pedig akkor még nem is beszéltünk arról a sok ezer elpusztultról, aki sohasem érkezett meg oda…
És akkor jött Berija…
A táborok munkáját összehangolni hivatott központi igazgatóságok gazdasági alapon szerveződtek. Vízierőmű-építési, Vasútépítési, Híd- és Útépítési Igazgatóság működött többek között. A GULAG-nak nevezett táborrendszer foglyainak száma az 1930-as évek közepétől kétszeresére nőtt. 1937-ben 700 000-rel nőtt a számuk. Munkájukat addig az ésszerűtlenség, összehangolatlanság jellemezte, termelési értékük csökkent. Az új belügyi népbiztos, a hírhedté vált Lavrentyij Berija 1938-tól tett erélyes intézkedéseket a helyzet „javítására”…
Hozzászólások