„Míg volt miből, mindenkinek adott,
Az élete áldás volt, agapé.
Vándor, ne kérdezd: vissza mit kapott,
Bátrabban állhat így az Úr elé,
Hogy mindene már rég mindenkié.”
Jékely Zoltán: Sírfelirat
Megint temetünk, siratunk. Búcsúzunk egy jó baráttól, kiváló fizikustól, nagyszerű szerzőtárstól. Olyan ember volt ő, aki a laboratóriumában, kutatóhelyén csendben végzett munkája eredményét nem zárta el a nagyközönségtől, hanem közkinccsé tette. Legalább annyira jelentős volt az ismeretterjesztésben, mint a kutatásban. Mindkét tevékenysége sok lemondással, nagy időbefektetéssel járt, de ő szenvedéllyel művelte mindkettőt. Lapunk hasábjain megjelenő írásait sokan vártuk izgatottan: mit tudhatunk meg a legújabb kutatások eredményeiről, a természettudományok számunkra megközelíthetetlennek tűnő jelenségeiről, a világegyetem titkairól. Nemcsak azt mutatta meg: mit köszönhetünk a fizikának mindennapjainkban, s hogy miért nevezik a XX. századot a fizika évszázadának, hanem azt is előre tudta vetíteni, hogy a jövőben a fizika más tudományágakkal – a kémiával, a biológiával, az orvostudománnyal és a mérnöki tudományokkal – együttműködve fantasztikus tempóban szülhet korábban elképzelhetetlennek vélt megoldásokat. Ennek szellemében írt a nanotechnikáról, a kvantumszámítógépről.
Különösen az nyűgözött le írásaiban, hogy milyen nagy volt általános műveltsége is: olvasta hazánkfia, Szepsi Csombor Márton 1620-ban megjelent „Europica varietas” című könyvét a korabeli Angliáról, de elolvasásra ajánlotta a ma élő Rakovszky Zsuzsa „A kígyó árnyéka” című kitűnő regényét is. Idézett Edgar Allan Poe-tól, a „Canterbury mesék” előbeszédéből, szövegrészeket épített be cikkeibe Németh Lászlótól, Szentkuthy Miklóstól, Esterházy Pétertől, Umberto Ecotól, versidézeteket Somlyó Györgytől, Vas Istvántól, Páskándi Gézától. Megtudhattuk tőle: hogyan elemezték a csillagászok Van Gogh képeit. Megfejtette a Kossuth-korabeli Makk ezredes titkosírását.
Humora nagyon gyakran megcsillant. Élvezetes volt például a Mengyelejev-féle periódusos rendszerből hiányzó új elem: Wo (woman = nő) leírása: „Elfogadott atomsúlya: 60 kilogramm, sokféle izotópból áll. Fizikai tulajdonságai: semmitől is felforr, megfagy egy perc alatt. … Kémiai tulajdonságai: nagyon vonzódik az aranyhoz, az ezüsthöz, a platinához és a drágakövekhez. … Zöld színűre vált, ha jobb külsejű példány mellé kerül. … Figyelmeztetés: gyakorlatlan kezekben nagyon robbanékony!”
Minden cikkével valami többet és jobbat tudott nyújtani még az előzőknél is. Nemzetközi hírű fizikusként is megmaradt pécs-vasasi gyereknek.
Hiányozni fog asztaltársaságunkból, lapunkból. De személyiségének emléke és szellemisége tovább él bennünk.
Hozzászólások