Jékely Zoltán: Sírfelirat
Míg volt miből, mindenkinek adott:
Az élete áldás volt, agapé.
Vándor, ne kérdezd, vissza mit kapott:
Bátrabban állhat így az Úr elé,
Hogy mindene már rég mindenkié.
A Hetedhéthatárnak nemcsak olvasói vannak hét határban, szerte az országban és szép számmal külföldön is – különösen mióta honlapunk, internet-elérhetőségünk is van –, hanem mi, szerzők sem ismerhetjük – a nagy távolságok miatt – mindannyian egymást személyesen. Juhani Nagy Jánossal nem találkoztam soha, de hangulatos írásaira már a honfoglalásról írott – bemutatkozó – sorozata közlésekor felfigyeltem. Úgy tudott régi idők történelméről, technika- és művelődéstörténetéről, az életmódról, a szokásokról írni, hogy olvasója bele tudta élni magát az adott korba. – Biztosan történész – gondoltam. De aztán jöttek az ételreceptek: Nyársra vele!, Nők a konyhá(m)ban. Kiderült, hogy több könyve is megjelent ennek a világlátott embernek különböző tájak, népek étkezési szokásairól: Európa eszik, Világasztal, A világ levesei, Lótuszt a fazekunkba! De olvashattunk tőle a sörfőzésről, az őszibarack-eltevésről vagy épp a kertek szépségeiről. És aztán nocsak: írt az arab irodalom Nobel-díjasáról, a 2005. évi könyvfesztivál spanyol díszvendégéről, nőírókról, az Illés Együttesről, egy nagyszerű antikváriusról, de a grönlandi jégmezőt autóval átszelő „őrültről” is.
Ha nem is korunk, de újságunk polihisztora volt ez a különös ember. Volt… mert már az ő emlékére is gyertyát gyújtunk. Pedig amikor a reklámok szövegét és az üzletneveket kiváló nyelvérzékkel és vérbő humorral megcsipkedő glosszáit olvastam, igazán vágytam egy jóízű személyes nyelvészkedő beszélgetésre…
Köszönet Nagy Bandó Andrásnak, hogy kiadta Juhani Nagy János Csokonai-regényét, s még vezetett egy beszélgetést vele a könyvről Debrecenben (a költő és azóta elhunyt szerzőtársunk szülővárosában). Szép búcsú volt.
Hozzászólások