Rónaky Edit és Szigeti Szabó János a megnyitón
A mai kiállítás meghívójának festményfotója már elárulta, hogy a szürke hétköznapokból most egy színes világba lépünk. És valóban: itt, a Soós Galériában a színek kavalkádja fogad minket. Köszöntsük baráti szeretettel megálmodójukat és megfestőjüket: Szigeti Szabó Jánost!
Vannak művészek, akiket így emlegetünk: Kolbe-tanítvány, vagy így: Martyn Ferenc volt a mestere. Az itt látható képek őstehetség-alkotója nem járt egyetlen megnevezhető személy iskolájába, de nagyon sokat tanult a nemzetközi művészvilág nagyjaitól: klasszikusoktól és modernektől egyaránt. Több alkotásának képi világa – esetenként címe is – egyértelműen megmutatja: melyik neves művész szemlélete hatott rá, kinek szimbólumait, motívumait írja át, építi be saját rendszerébe, melyben az ő meghatározó élményei – a Duna, a Sziget, a gyerekkor, a család, a fiatalkori szerelem emlékképei – s a mohácsi élet mindennapjai is megjelennek. A hagyomány tiszteletben tartása és az egyéni művészi szabadság: az átváltoztatás, újjáformálás igénye együttes erővel határozzák meg munkáit.
Nézzük A ló dicsérete című festményének igen gazdag világát! Az ember ősrégi társa a ló, már az őskori barlangfestményeken is láthatjuk. Gyerekkorunk népmeséi közül a Fehérlófia hőse a mindenkit legyőző erő megtestesítője. Szigeti Szabó János tablóján legfelül a mennyország látható a Lóistennel. Aztán van itt zsoké, de sakkfigura is, melyből zebratestű csíkos lódarazsak rajzanak ki, amott száguldó mének, csatajelenetek, kiscsikó, egyenruhás utcaseprő lócitrommal, lókoponya, de még fél lópatkó is a holdon. Láthatjuk a Pegazust és árnyékát (tán a fűzfapoétákra is gondolt a művész?). Majd megpillantjuk a vesztőhelyet, ahol letaglózzák a lovakat. Ezt látva felrémlik előttünk Huszárik Zoltán Elégia című filmje, Nagy László Kiscsikósiratója. Szigeti lovainak vére olyan díszes kehelybe csorog, amelyik eszünkbe juttathatja a Szent Grált, Jézus vérét is. Az összhatásában álomszerű, szürrealisztikus festményt érdemes lassan, aprólékosan végignézni ahhoz, hogy elindulhassanak saját asszociációink. A részletek cizellált, míves kidolgozottsága, dekorativitása, az aranyozott keret az alkotó gyerekkori vágyáról is árulkodik: ötvös szeretett volna lenni. Ezt mutatja a meghívó Hajnal című képén lévő fiatal nő fejdíszének, a Látomások ideje festmény Siva istennőjén lévő királyi ékszernek és a kutyáját elsirató Báró emlékére készült alkotás pisztolyának kidolgozottsága is – akárcsak a Sakkváros sakkasztaláé.
Az Apám: Szabó János méhész című kép első látásra meghökkentő az emberi test szokatlan arányaival. A nagy méretű fej tán azt szimbolizálja, hogy a méhészet tudománya a fejében volt, hogy ő igazán fej volt a méhészetben. „Koronája” lépesméz, szeméből mézkönny cseppen, testén virágok nőnek, a képkeretre is rárepült – a festő ecsetjéről – egy méhecske. A szeretet és a játékosság megannyi jele ezen a groteszkbe hajló alkotáson is!
S ahogyan ránézek a Dali mennybemenetele című képre és a többi műre, úgy látom, mintha ennek a fényképészeti pontosságú naturalizmussal abszurd víziókat, álmokat megjelenítő festőművésznek szürrealizmusa lenne legnagyobb hatással Szigeti Szabó Jánosra. Meg is kérdezem hát magát az alkotót: – Honnan ez a Dali-szerelem?
Szigeti Szabó János a Dali mennybemenetele című festményéről beszél
– Lenyűgöző számomra, ahogy Dali képein egyszerre jelenik meg a valóság, a realitás és a képzelet, az álom. Ez a művész látványosan rögzíteni tudja az ember tudatos gondolatvilágában és a tudatalattijában megjelenő szabad asszociációkat, játékos, abszurd ötleteket. Élvezem, ahogy tevéi cérnavékony lábakon hatalmas terheket cipelnek, én is ezért rajzoltam szúnyoglábú elefántokat. Akárcsak ő, én is több munkámon – így ezen is – megpróbálom érzékeltetni az időt, ami elfolyt, elfolyik.
– Igen, ezt Hattyúidő című képeden is látjuk, mely ifjúságod éveibe visz vissza, s a felső sarokban ábrázolt emberi szemben – tán saját szemedben – az óra mutatja az időt, s így azt, hogy fiatalságunk elmúlik, de bennünk mégis él.
– A Látomások ideje című festményemen is megjelenik az időtlen idő.
– Tán azt is érzékelteti mindez, hogy a műalkotások megőrzik életünk pillanatnyi élményeit, eseményeit, érzésvilágunk rezzenéseit.
De nemcsak Dalit menesztik mennybe műveid, megörökítik A balett halhatatlanságát is. Láthatjuk az öltözők világát a kellékekkel: balettcipő, tükör, tüllszoknya. Telitalálat, hogy a balerina teste lerágott almacsutka. Sokan nem tudják, hogy a tánc, a balett sorrendben a bányászok munkája után következő legnehezebb fizikai munka, 40 éves korukra megeszi a táncosokat. De életművük örökös, ahogy a halhatatlanságukat hirdető grafika is.
A művészetek egymásra hatását mutatja Az 50. bika hava című festmény. Kedves Tárlatlátogatók, a művész elmondta, hogy Gabriel Garcia Marquez Száz év magány című csodálatos regényének hatására készítette el 50. születésnapjára saját családtörténetét. Míg más képein mellékszereplőként vagy csupán valamilyen jelzéssel ábrázolja önmagát, itt ő a torreádor. Sajátos módon az ő bikája inkább tehén tűsarkú cipőben – talán utalva arra, hogy az ősi arámi hitvilág szerint bika és tehénisten voltunk egyszemélyben, vagy arra, hogy a férfi sorsa is viaskodás, harc a nővel, a nőért? Látjuk a képen a gyerekkor régi Mohácsát, az alkotó édesanyját, édesapját, s őt magát göndörhajú kisgyerekként is.
E mindenre nyitott, sokoldalú művészt a harmonikus szépség mellett a pusztulás esztétikája is foglalkoztatja. A csont virága című alkotás címével is utal erre. A szépen megfestett tigris eszi, pusztítja a húst, legyek nyüzsögnek, látjuk a koponyát, ahogy több képen is. De gondoljunk Baudelaire A romlás virágai című ciklusára, s ne viszolyogjunk ezektől a művektől! Sorsunk: születés, élet és halál; a pusztulással, az elmúlással is szembe kell néznünk.
– Kedves Guszti Barátom! Olvasmányaidnak, az irodalomnak hatása több műveden is megmutatkozik. A garabonciás című rajzodon költőbarátodat: Kovács Józsefet örökítetted meg, amint Kis-Mohács házai fölött repül, szájában rózsával. Mit adott művészeted számára ez a kapcsolat?
Hontalan személye, szellemisége nagy hatással volt rám, és van ma is. Verseit nagyon szeretem. Sokat beszélgetünk irodalomról, művészetről. Az írás és a festés szép együttes játék számunkra.
– Látszik, hogy festő vagy, a színekről nem tudsz lemondani. Ezt a tussal, tollal készített rajzot is körülvetted élénk színű kerettel.
Minden képet nem veszünk sorra, hogy ne erőltessük rá a nézőkre a mi elképzelésünket. Annyi bizonyos, hogy valamennyi alkotás Szigeti Szabó János magas fokú technikai tudásáról, színérzékéről, színkezeléséről tanúskodik. Hattyú nyakú nőalakjai hirdetik a szépség dicséretét, madarai a szárnyalás, a szabad repülés vágyát. Lángoló nyelv című vázlata megmutatja: hogyan indul egy mű.
A Mohácsi Szalonon díjat nyert festményeinek egyike – a Hódolat Gusztáv Klimtnek – pedig azt, hogy letisztult, átlátható egységű alkotásba is bele tudja sűríteni a számára ihletet adó művész életművének legfőbb jellemzőit. Engem ez a festmény szólított meg legjobban.
Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a neki leginkább tetsző, az őt igazán elgondolkodtató, a benne legtöbb asszociációt keltő alkotást.
Mohács-sziget küldöttétől pedig további szép és érdekes alkotásokat várunk.
*
(Elhangzott 2007. február 8-án Mohácson, a Soós Galériában, Szigeti Szabó János kiállításának megnyitóján – a művész megszólaltatásával)
Hozzászólások