Rónaky Edit | Magyarul – magyarán

Népszerű tudomány

Magyarul – magyarán

Mai nyelvhasználatunk jellemzői: rövidítünk

A nyelv használói mindig is alkottak, alkalmaztak célszerű rövidítéseket. Napjainkban ez a szóhasználati mód szintre mindenen eluralkodik. A bizalmas, kedveskedő stílusú becézés: ovi, isi, suli, vacsi, doki,dokikám, bratyó, gatyó, szitu, tulaj, légyszi (e-mail-ben, SMS-ben: lécci) telcsi (telefon), telcsizünk, talizunk (találkozunk), dumcsi, dumcsizunk, vadi új, bazi nagy, bocsi, bocsika, szimpi, meglepi (szimpatikus, meglepetés), ari (aranyos) egyúttal a beszéd gyorsaságát, a közlés rövidebb idő alatti megoldását is segíti. Ugyanezt teszi a pézsé (papír- zsebkendő), a gazdvez (gazdaságvezető), az ighá (igazgatóhelyettes), a tüktoj (tükörtojás) rövidítés is. Piaci árusok ezzel a formulával csalogatják vevőiket: pari, ubi, koviubi. A magazinok nyelve is tele van ilyen változatokkal: „Ez a digiző szoba.” – „Még meg sem emésztettük a szingli lányok életmódjával kapcsolatos tudnivalókat, máris itt vannak a trendi lányok.” (Nők Lapja) A köszönési és megszólítási formákban is a rövidített változat a „trendi”. A megköszönés: Kösz! Köszi! – a köszönés szinte minden korosztályban: Szia! Sziasztok! Heló! Helóztok! Cső! Csövi! – az elköszönés: Pusz! Pusza! Puszkó! Viszlá! Visszhall! megszólító, üzenetkezdő szövegek: Figyi! Mizu? (Figyelj! Mi újság?)

A nyelvhasználat legkülönbözőbb területein – így a szaknyelvben is – fellelhető a rövidítés szokása. A tizedes törteket általában így nevezik meg: három egész öt, négy egész hetvenöt, (3,5 – 4,75), nem mondják ki, hogy öt tized, hetvenöt század, mert e nélkül is egyértelmű a közhasználatban, nem okozhat félreértést, és a cél a megértés, nem pedig a szakmai precízség.

Kinek-kinek ízlése, életkora, stílusérzéke dönti el: milyen beszédhelyzetekben és mekkora mértékben él a rövidítés lehetőségével. A mértékletesség: erény.

(Rónai Béla nyelvész professzor a rovat címét azzal magyarázta, hogy magyarul azt jelenti: magyar nyelven, a magyarán pedig, hogy: magyar módra. Baranyi Ferenc Fohász című versével megvilágítva:

„Ne csak magyarul, de magyarán is engedj szólni, Uram, azaz egyenesen, mint a kaszasuhanás … Magyarul úgy suttogjak és kiáltsak, hogy mindig magyarán.”

A rovat folytatásával ezt az etikus magatartást és beszédmódot szerette volna vállalni a tanítvány, Rónaky Edit. Fájdalom, hogy ez már nem adatott meg számára. – HETEDHÉTHATÁR.)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Magyarul – magyarán”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés