Rónaky Edit | Fából a mának, kőből a holnapnak

Kultúra, művészet

Fából a mának, kőből a holnapnak

Bemutatjuk Berta János népi iparművészt

A zengővárkonyi Berta-faszobrok egyike

Megyénk egyik legszebb települése, Zengővárkony sok látnivalóval várja az odalátogatókat. A református templom és a Fülep Lajos emlékszoba felidézi az Európa-hírű művészettörténész-lelkipásztor szellemiségét, a tájház megismertet a környék néprajzi értékeivel, puritán szépségű szőtteseivel, színpompás viseletével. Hetedhét-határba eljutott a híre Nienhaus Rózsa immár ötéves Míves Tojás Múzeumának, a Tüskés Tünde rendezte Szalma-Kincs-Tárnak, a sok hangulatos ünnepi alkalomnak.

Ez az erdőkoszorúzta hegyek között, patakokkal kettészelt völgyben fekvő falu elbűvölte az ormánsági születésű, pécsi lakos Berta János faműves-barátomat is. Letanyázott a Balázs-forrás menti Bognár-malom telkén. Társával: Judittal tündérkertet varázsoltak itt. Amerre nézünk: fehérre meszelt falak, sok-sok tarka virág. A volt istálló épületében – 1999 augusztusában – állandó kiállítás nyílt János munkáiból.

− Hogy is kezdődött ez a szerelem a fával? – kérdezem gyerekkori pajtásomat.

Amikor úgy harminc évvel ezelőtt az erdőgazdaságban főnököm a kezembe adott egy darab fát azzal, hogy esztergáljam meg neki, magam sem sejtettem: mi ébred fel emlékezetemben, gondolkodásomban. De kedvet kaptam egy bárdnyél kifaragásához, aztán meg kerítést csináltam. Ezzel új élet kezdődött: teremtő, alkotó munka.

− Számomra az az érdekes, hogy vasesztergával munkálod meg a fát.

− Hosszú évekig ezzel az eszközzel dolgoztam, ezt ismertem jól, kikísérleteztem: alkalmas-e fa esztergálására is. Edényeim, tárgyaim azért lesznek szabályosan szépek, kerekek és sima felületűek, mert egyesíteni tudom a fa- és a fémmegmunkálás előnyeit. Amikor alakítom a formát, a fa jellegzetességeit a kéznek is éreznie kell. Ez itt a habos kőris – mutat egy fehér színű, sajátos erezetű fából készült edényre. − Ennek a másik tálnak a felületén meg jól lehet látni a csomoros nyár göbeit-göcsörtjeit őrző rajzolatot is, mintha a fa mélyén kis tüzeket raktak volna. A szilvafa piros húsa szinte meleg. Porának illata olyan, mint amikor édesanyám főzte a szilvalekvárt.

Drága jó Berta néni! Én még láttam, ahogy az üstben rotyogó lekvárt kavargatta. Minden hozzáigazodott a kezéhez. S most tapasztalom, hogy fia kezéhez is így igazodik a kemény- és a puhafa – vadkörte, dió, cseresznye, tölgy, hárs –, és leveses tányér, salátás, befőttes tálka, süteményes tál, sokféle játék (apró fabölcső, mini-rulett, dobókocka) lesz belőlük. Ezeknek a tárgyaknak szép anyagát és míves kidolgozottságát megsimogathatjuk szemünkkel és kezünkkel itt, a várkonyi kiállításon, Pécsett és szerte az országban kézműves-vásárokon, megajándékozhatjuk velük szeretteinket.

Ahogy Berta János is megajándékozta 2001 augusztusában Zengővárkonyt a házához vezető úton felállított faszobraival: a gesztenyeérést, az aszalást és a gyümölcsojtást megörökítő s az e munkát végző emberek előtt tisztelgő alkotásokkal.

Berta János: Gyógyító kezek

Ez az ajándéksorozat az elmúlt hónapban egy sajátos művel gazdagodott. Hófehér dél-afrikai márványból formált, csiszolt, simogatott Gyógyító kezek címmel szobrot Berta János az ősi szelídgesztenyést a kéregrák-gomba pusztításától megmentő tudós kutató és helybeli – zengővárkonyi, pécsváradi – segítői tiszteletére. Berta János nem gesztenyetermelő, nem is őslakos várkonyi. Mégis úgy megrendítette ez a pusztító természeti csapás, és olyan jelentősnek érezte a gyógyító munkát, hogy tiszteletét mindenképpen meg akarta fogalmazni. Tette pedig ezt nem szavakkal, hanem a maga megszokott módján: keze munkájával. Alkotásán két gyógyító kéz tart a fény felé, az ég felé egy szelídgesztenyét – hirdetve az ember természet iránti elkötelezettségét, és azt is mutatva, hogy tehetséges alkotó kezéből mindig valami érdekes és értékes kerül ki. Berta János szépen kidolgozott, kevés – de letisztult – formai elemmel létrehozott új szobrával sokat tud mondani.

A július 16-i szoboravatásra összegyűlt a környék apraja-nagyja. Távolról is nagy számban érkeztek barátok, érdeklődők. Zenével, énekkel, verssel köszöntötték az alkotót és az alkotást. A mű a várkonyi gesztenyés alatt, a Bognár-malom kertjében maradandó tiszteletadás az emberi tudás és akarás előtt.
Ezzel az egy szem (márvány)gesztenyével Berta János belépett az „ős-várkonyiak” sorába.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Fából a mának, kőből a holnapnak”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés