A Kelemen-hegy története
A kegyetlen, zsugori Zeta király vára állott ezen a hegyen. Eladósorban lévő leányait azért nem adta férjhez, hogy ne kelljen hozományukat kiadnia. Emiatt minden kérőben kifogásokat talált, a lányok meg hervadoztak, szomorkodtak.
Délceg, fiatal királyfi érkezett leánykérőbe:
– Kegyelmes Zeta király, legkisebb lányodat, a szép Zorját kérem feleségül. Gazdag vagyok, hozomány nélkül is szívesen elveszem, mert szeretem!
Szörnyen megharagudott Zeta király és a szolgákkal ledobatta a merész kérőt a vár fokáról. A királyfi zuhantában megátkozta:
– Pusztuljon velem minden kincsed! Dőljön rád a várad, temessen el élve a hegy!
Hatalmas földrengés rázta meg a falakat, dörgött-villámlott, ömlött az eső. A szikla, amelyen a vár állott, kettéhasadt, belehullt a vár kincsestől, királyostól. Nagy barlang keletkezett a bezáruló sziklák alatt, amelyek elnyelték a gonoszt.
Évek múltán Kelemen, a fiatal juhászlegény a hegy közelében legeltette bárányait. Míg elmerülten furulyázott, a nyáj fele elbitangolt. Egy híján összeterelte a juhokat. Legkisebb báránykája nyomát a hegy felé vezető ösvényen találta meg. Követte az apró lábnyomokat. A hegy tövében nyitott vasajtóra lelt, mögötte barlang sötétlett, bentről bégetést vélt hallani. Bátran belépett, de a nehéz vasajtó döndülve becsapódott mögötte. Nagyszakállú öregember toppant eléje:
– Ne félj, legény! Te leszel a falu megmentője, a kincses kádak őrizője! Jó sorod lesz, de innen többet ki nem mehetsz!
– Édes szüléimet, kedves bárányaimat sem láthatom?
– Nem, nagyobbra hivatott leszel! Ezek a hatalmas kádak kinccsel vannak tele! Éberen kell őrizned őket, hogy el ne mozduljanak. Mindegyik alatt tengerszem alszik, ha bármelyik mozdul, a víz elönti a falut! Éjjel is, nappal is vigyáznod kell! Éhes-szomjas sosem leszel, ne félj, jó dolgod lesz!
Elszomorodott Kelemen, de tette a dolgát. Apja, az öreg juhász, fia nyomán eljutott a vasajtóig. Hiába verte öklével, az ajtó nem nyílott. Ezután egy évig minden nap kiment a hegy lábához, szólongatta a fiát:
– Legényfiam, Kelemen! Gyere elő, szólj egy jó szót! Kedvesanyád szíve bútól szakad! Szólj nekem, jó fiam! Csak egyszer láthassalak!
A szólongatásra, dörömbölésre egyszer csak előjött a nagyszakállú öregember.
– Ne féljen kelmed, öregjuhász, nincs baja a fiúnak! Jó dolga van, de őriznie kell a kincses kádakat, ezért aztán se ki, se be, senki de senki!
– Hát már nem láthatom soha?
– Láthatja kelmed, évente egyszer, György napéj felén, megmutatjuk a világnak, nincsen semmi baja! Akkor szót is válthat vele.
Így is lett. Az öreg juhász élete végéig minden György napkor éjfélkor szót váltott a fiával, a fiatal Kelemennel, aki mindig ifjú maradt, őrizte a kincses kádakat, és a beneiek nyugodt álmát.
A vasajtó azóta is kinyílik minden György nap éjjelén. Kilép rajta Kelemen, lenéz a falura, majd visszamegy őrködni. Ezért nevezték el róla a hegyet.
*
A Kelemen-hegyi kincsek mondája erősen tartja magát. Úgy vélik, hogy Rákóczi a salánki országgyűlés után itt rejtette el kincseit. Nem tudjuk… Az viszont tény, hogy a Rákóczi szabadságharc bölcsője ez a vidék. Innen indult toborzó körútjára Esze Tamás, hogy a szabadságharcnak katonákat szerezzen. Ez a falu is a zászlóbontás helye, a Cum Deo Pro Patria et Libertate feliratú lobogókat itt bontotta ki Esze Tamás talpasai élén.
A monda „beszélő” nevei:
Zeta – Zotam a régi magyar változata, Zem a szláv formula, Zeta a kárpátaljai későbbi forma; jelentése: föld
Zorja – Zóra szláv női név – jelentése: hajnal
Hozzászólások