Hihetetlen izzás serceg a távoli részecskéken,
jeges szirének elhaló éneke él.
Most alszom, késő-korán van,
az álmok fölött sistereg a hóvihar,
bálnák, denevérek merülő légszomja úszik,
vegyül a tájba,
egy billentyű egy hang egy szív egy élet egy ember
zongora játszik a hóvihar közepén.
Csak kavarog a kép:
egy szem egy könny egy kéz egy hátrahajló nyak a hóban
egy billentyű egy ember egy dal egy nép
zongorista, mit csinálsz?!
Szűrődnek a fények, te nem tudod, mi a halál,
mindjárt vége, várj kicsit.
Zongorista, ne játssz tovább!
Nem lesz dal, söpör a hóvihar.
Hozzászólások