Tavaly, a Hetedhéthatár három májusi számában, Bandi András távinterjú sorozatot készített Veress Zoltánnal, a Svédországban élő kolozsvári származású íróval, költővel, az Erdélyi Könyv Egylet (EKE) létrehozójával. Ebben az írásban szerepeltek a következő sorok: „- Amint tudom, Svédországban sem ,ültél a babérjaidon’, alig melegedtél meg sorstársaid tábortüzénél, máris egy újabb vállalkozásba kezdtél. Hogyan született meg az EKE (Erdélyi Könyv Egylet) gondolata? Kiket céloztál meg ezzel a sorozattal? Kik álltak melléd valóra váltani ezt az álmot?” Azt hiszem ezek a sorok szorosan összefüggenek veled is. Meséltél nekem egyszer egy telefoncsörgésről. Hogy is volt?
Fordított irányú volt a telefoncsörgés, vagyis a kapcsolatunk megelőzte az EKE-t. Bodor Palitól Budapestről kaptam szép levelet, amelyben Veresséket szívemre kötötte, hogy ők épp azok az emberek, akikért kell valamit tenni. Egy telefonszám is szerepelt a levélben, azé a lakásé, ahol emigráns életük elkezdődött, ahova Zoli és Magdus abban az órában (vagy percben?) érkeztek, amikor a levél olvasása után felhívtam őket. Ezt ők meghatónak találták, én egy szép barátság jó ómeneként.
Ez hány éve történt?
Ha nagyot nem tévedek, 17 éve, legalábbis ebben erősítettek meg a stockholmi beszélgetések – én nem számolom az időt olyan pontosan, mea culpa.
Gondolom ez idő alatt kellemes munkakapcsolat is kialakult köztetek a baráti mellett. Mi a szereped/feladatod Svájcban az EKE-t illetően?
A munka csak az EKE-vel kezdődött, ha az erdélyi ügyekbe való közreműködéstől eltekintünk. De ez csak most jut eszembe. A Bolyai Egyetem sorsa felkavart, és emiatt az Amnesty International-ban is sok olyan erdélyi ügyet bevittem, ami a Veressékhez való kapcsolat nélkül nem érintett volna annyira közelről. Az EKE-ben a szerepem elég szimpla, hisz abból a praktikus elgondolásból indult ki, hogy túl sok a költség a pénzek küldözgetésével Svédországba az évi egy kötet miatt, sokkal egyszerűbb lenne egy itteni csekkszámla, amire az összes svájci előfizető elküldi az összeget, én meg továbbítom és elszámolok, valamint egy idő óta az év eleji üdvözlő sorokat az új könyv ígéretében elküldöm. De sokszor egyenest hozzám fordultak azok az előfizetők, akiknek kérdésük volt vagy valami speciális kívánságuk.
Csak „svájci” előfizetők vannak? Egyáltalán mire fizetnek elő? Hogy is van ez az évi egy kötet?
Itt Svájcban igen, de az EKE elsősorban Svédországban, Finnországban, Dániában, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Izraelben, USA-ban létező, évi egyszeri befizetéssel (tagsági díj) működő, egy könyvet kiadó egyesület. Ezt a kötetet Veressék készítik elő, eleinte csak erdélyi (különösen ott is élő) magyar írók írásaiból. A nyitás Erdély határain túlra a 12. könyv után következett be, hogy a világszerte élő magyarok is képviselve legyenek írásaikkal, ami volt akinek nem tetszett, hisz mindig vannak konzervatív erők, akik szeretnék a tegnapit örökre megtartani és ami erdélyi az legyen az. Ez viszont minőségi és emberi megalkuvást is jelentene, tehát a nyitás szükségszerű és szép tett volt Veresséktől.
Felsorolnád eddig milyen könyvek jelentek meg?
Az a 12 könyv, ami 1991-2002 között jelent meg, az Erdély Kövei sorozatcímet viselte: Vándor idő balladája (Krónika 89-90); Bajor Andor: Ima az üldözőkért; Kék álhalál (Mai erdélyi elbeszélők); Gazda József, Tófalvi Zoltán: Kövek egy siratófalhoz; Sokszemközt (Emigráns és otthon élő erdélyi magyarok dialógusa); Győzni humorral; Egy kisebbség kisebbségei; Lászlóffy Aladár: A seregek ura; Kozma Mária: Asszonyfa; Határtalan hazában (Ezredfordulós töprengések); Kuszalik Péter: Leveleskönyv; Évek az ezerszázból (Kortárs erdélyi történészek). 2003 óta Határtalan hazában a sorozat címe, ennek első kötete: A szétszórtság arénája, amit 2004-ben követett a Kő, bronz, buldózer (Láthatatlan és újra látható emlékműveink).
Mi lesz a következő koprodukciós könyv?
A 2005-ös kötet címe a Túlélő falvak lesz, ha nem változik meg valami okból.
Az idén nyáron találkoztál Veressékkel Stockholmban. 17 éve ez volt az első személyes találkozás?
Nem, az első Budapesten volt, a tizedik könyv ünnepélyes megjelenése alkalmával. Aztán egyre kérdezték Stockholmból (minden telefon ezzel zárult): mikor jössz el hozzánk? E nyári hirtelen döntésemmel lett a bizonytalanság immár szép emlékezés.
Milyen emberek Veressék?
Társaságukban azonnal jól éreztem magam, nagyon halk szavú, átgondolt, beleérző, jó hallgatók és fantasztikusan jól mesélő emberek. Azonnal éreztem, intenzív napok várnak rám velük. Rendkívül érdeklődőek, lelkiismeretesek és pontosak! Azt gondoltam, hogy sok könyvük lesz, de azt el sem tudtam volna képzelni, hogy ebben a hatalmas könyvtárban micsoda rend van! Magdusnak pedig van egy gyűjtőszenvedélye is, amin legalább úgy elámultam, mint a könyvek katonás sorain. Porcelán csészéket, a hozzájuk tartozó csészealjakkal, mindből egyet úgy gyűjtött össze, hogy azt érzed hirtelen, micsoda nagy társaságba csöppentél, kik vannak itt körülötted? Minden kor, minden országa, minden színe és formája itt van! Óvni, ápolni való darabok ezek, élettörténetek, akár a könyvek! Mint házaspár nagyszerűen összeszokott, egymást fantasztikusan ismerő és tisztelő emberek, akik ha nincsenek is mindig azonos véleményen, megértik egymást akkor is. Ez is művészet! Szeretetük úgy a családé, mint a kibővített nagy családé is, úgy éreztem magam velük, mintha legkedvesebb rokonaimmal lettem volna. Egy percre sem feszélyezetten, zavaró egyedként, pedig vendégeik sokan vannak! Túl sokan is!
Azt mondtad nekem, hogy utazásod észak felé teljesen lenyűgöző élmény volt, először jártál az Északi-sarkhoz közel, és nagyon kíváncsi voltál ezt észre lehet-e venni? Nos?
Igen, valami nagy várakozással repültem, mint aki arra számít, hogy az élet új színeket, ízeket, formákat tartogatna az északi pólushoz közelítőknek. Abból indultam ki, hogy a kontraszt mindenképp erőteljesebb, a napsugarak más szögből világítják a tájat és az emberek egy rövid nyár alatt felfokozottan örülnek a fénynek. A legcsodásabb kék üvegkelyheket, tálakat a svédek csinálják, ez is egy vetülete annak, amit a hosszú sötét hónapok fény utáni vágyódása tett olyan csodálatossá. Egy ilyet hazahoztam, hogy tovább maradjon meg bennem, ami szépséget láthattam felhőjátékban, a víz és égbolt találkozásában, a színek végtelen tisztaságában, a gránit tömbök súlyos hatalmában.
Ez csodás! Akár a hited a szakmádban, mint bármi másban, ahova kezedet nyújtod.
Hozzászólások