Holló Ervin | Megbékélés

Szépirodalom - vers

Megbékélés

Újra visszatért életembe ő,
A csodálatos nő.
Nem úgy, ahogy én szerettem volna,
De a sors így hozta.
Érzéseim iránta, kicsit megváltoztak,
Ez a lényegen nem változtat.
Ő talán már soha nem lesz az enyém,
Pedig én valójában ezt szeretném.
Az agyammal próbáltam őt elfeledni,
Azonban a szívem ezt nem engedi.
Remegek, mikor a közelében vagyok,
Mert mindig azt hiszem, új esélyt kapok.
Már nem tudom, hogy mit miért csinál,
S néha úgy érzem, vacillál.
Ez zavar a legjobban,
Ezt próbálom megtartani titokban.
Igyekeztem érzéseim eltitkolni,
És őt elkerülni.
Nem igazán sikerült a tervem,
Mer ő valahogy mindig szembejön velem.
Talán lassan megbékélek,
A többit majd hozza az élet.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Megbékélés”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés