Aki bízik, az csalódni fog,
S ki csalódik, bízni vágy.
És naivan kapaszkodik, hol az utolsó ág?
Bennem elreccsent a végső fájdalom.
Csak azt fájlalom, hogy nincs többé fa, s lomb.
Elfásultam helyette én, s valóm szúette közepén odú
Sötétlik feketén magvasan. Ebből nem sarjad csíra,
Melynek szára zöld remény, levele főeres álom-rabló való
S virága napízű szerelemfaló vak vágy.
Nem kell nekem ily hamis melegágy.
Maradok fásult, csalódott odvas fa,
Odújával a múltba kárhoztatva.
A múlt volt szép és kedves is,
Gyűrűző éveim sodrában porzós virágos tavasz is
Hozzászólások