Rázsits Veronika | Érzelmek

Szépirodalom - vers

Érzelmek

Az érzelem sokféle lehet,
Van, aki boldogságában sír, van, aki nevet,
Valaki a világot ölelné magához,
Más pedig menekülne a magányhoz.

Százféleképpen lehet szeretni szeretettel,
Szerethetsz édesanyát, vagy gyermeket,
Átölelheted, s jólesik a nyugtató simogatás,
De van úgy, hogy elég egy biztató pillantás.

Barátsággal is szerethetsz,
A nevetéssel gondokat felejthetsz,
S ha szíved bánat nyomja,
Akkor is számíthatsz a jó barátokra.

A legnagyobb ajándék szerelemmel szeretni,
Egymás karjában, a gondokat feledni,
Annak, akit szeretsz mélyen a szemébe nézni,
Támaszt lelni benne, s az élettől nem félni.

Szeretettel nézhetsz egy kedves tárgyra,
Mely emlékeztet egy hűséges társra,
S ezáltal felidézheted a szép emlékeket,
Barátságokat, szerelmeket.

Beleszerethetsz egy festői tájba,
Úgy érzed, hogy ott semmi sem fájna,
S a szem nem bír betelni a széppel,
A szív pedig gazdagabb lesz egy emlékkel.

A szeretet, Isten legnagyobb ajándéka,
Amely a szív és a lélek játéka.
Ám az érzelmekhez nemcsak a szeretet tartozik,
Van, akinek szívében gyűlölet lakozik.

Gyűlölhetsz valakit, mert az bántott téged,
Nem látta meg benned a jót, a szépet.
Gyűlölhetsz egy tájat, melyhez rossz emlék fűz,
S szívedben nem bír kialudni a haragos tűz.

De a szeretet mindig mélyebb a haragnál,
Bárki bármit is csinál!
Szeress hát nagyon, legyen veled sok barát,
S nézd meg, szerelmesen milyen szép a világ!

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Érzelmek”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások