Illatozó pajkos tavasz,
s az aranykalászos nyár után,
a gyümölcshozó kacér ősz is elfutott,
s kihunyt a tarka tombolás.
Megjött a tél,
fehérben szendereg a világ.
időnként felbúg a szél,
hol lankad, hol megered a havazás.
Apró ritka pelyhek tétova tánca után
mint a frissen sült
jó szagú foszlós kalács
vagy vattacukor tépései
szabálytalan óriás pelyhek libegnek alá,
s végül sűrűn, légies szövétnekként
összefüggőn csak hullnak-hullnak
s szél rajzolta ívben kavarognak
s hideg érintésükkel
arcodra fagyot hoznak a pelyhek
s fákra zúzmarát.
Házakra sipka kerül,
a földre takaró,
melyen gyermeknek
örömtelin siklik a szánkó,
s ha fagy
sikongó csúszdává
válik nemcsak a játszótér,
de járda s ösvény egyaránt.
Idősnek riasztó félelem
s falak közé szorító kényszer,
mely erősödő vágyat ébreszt
az örök tavasz után.

Megosztás

Tweet