Beágyazódnak a fák,
a Nap csak tejfolt
a sejtelmes égen.
Hideg van. A vonat
búgva halad át
az életemen.
Félek, nem vársz
az állomáson,
meleg ruhába
burkolózva.
Amikor hiányzol,
elalszom a vagonban,
kemény asztalra
borulva.
Félek, a hazavezető úton
egyedül megyek,
s nem bújsz hozzám,
hogy erősebben fogjam
kezed.
Amikor hiányzol,
rettegek attól,
hogy elveszíthetlek.
Félek, ez az
utolsó falu
mielőtt odaérek.
Keskeny sikátorban
robban a köd.
Berágja magát
bőrömbe.
Tétován várom,
kiáltásom,
hol csorog vissza
a földre.
Hozzászólások