– Mi lenne, ha órát tartanék, lenne katedrám. A sok hallgató mind rám figyelne – gondolta Gizike, miközben a felmosófát támasztotta az előadó előtt.
Az ablakon betűző fény megvilágította rongyos babos kendőjét és kék munkaruháját. Vékony alakja egybeolvadt munkaeszközével. Az emberek nem láttak mást, csak egy felmosófát, amelynek olyan tulajdonsága van, hogy nem dől el. Senki sem csodálkozott, láttak már ilyet.
Gizike rendületlenül állt az ajtó előtt és távolba meredő szemei előtt látta magát a katedrán, amint diákjait a törölgetés tudományába vezeti be. Vagy azt, amint Hypo-Lit meghívott előadó tart előadást a vegyszerekről.
– Lennének tanszékek is – mikor erre gondolt, megsimította a haját.
– Lehetnék én a dékán – gondolta tovább
– Felmosástant tanítanék, meg lenne vizsga is.
Elképzelte, amint a sok tenyeres-talpas leányzó ámulva figyeli az ő Domestos díjas szabadalmaztatott felmosási technikáját.
– A szeminárium pedig…- csillogna-villogna az előadó.
Az ábrándozó felmosófát a kivágódó ajtó és a kitóduló embersereg zavarta meg. El is sodorták. Ő ezt nem hagyta annyiban. Úgy döntött, a goromba fickó után szól:
– A köszvényes kórság vigyen el, hogy nem tudsz vigyázni! – csak úgy egy dékán módjára.
Hozzászólások