A Föld fürdeti ráncos arcát
A Hold fényében,
Csillagok szikrái fűben heverésznek.
A fák kíváncsian ágaskodva
Csillagokat néznek,
Az idő múlása porrá zúzott
Minden emléket,
Éjjel, nappal magammal veszekszem,
Méltatlan örömök súlya
Húzza lelkemet,
Sóhajom rést hasít az égen,
Életem tépett ruháit tovább viselem,
De unokáim nyújtják felém kis kezüket,
Ilyenkor boldog melegség
Fészkel bennem,
Csilingelő hangjukat befalazom
Örökre szívembe,
Szemem meleg fénnyel lesz tele,
Mégsem múltak el hiába
A rohanó évek.
Hozzászólások