Életrajzi kötet, amelyben a nálunk is igen népszerű brazil író életének egy rövid – de meghatározó élményt nyújtó – szakaszát tárja elénk a maga őszinteségével. Elolvasva megismerhetjük magát az írót, és ez már önmagában is minden érdeklődőnek nagy élmény, ám ennél sokkal fontosabb a könyv azok számára, akik már álmodoztak egy kicsit a Santiago de Compostellába vezető, közel 800 km-es zarándokút megtételéről – nekik kötelező olvasmányként ajánlható A zarándoklat. A téma iránt nálunk is egyre növekvő az érdeklődés, az internetes fórumokon főleg arról faggatják a zarándoklatot teljesítőket, hogy – a hosszú hetekig tartó gyaloglás során – megérintette-e őket valami spirituális, lelki élmény?
Ilyen különleges képességek elérése motiválta a Brazíliában élő Paulo Coelhot is, aki ennek érdekében éveken át egy katolikus rend tagjaként képezte magát, és akiktől végső próbatételként a spanyolországi zarándokút megtételét kapta.
1986-ban, még írói korszaka előtt, egy a Rend által kijelölt, számára ismeretlen kísérővel vágott neki az útnak, nem is sejtve, hogy első könyvét – alig félév múlva – az itt szerzett élmények alapján írja majd. Könyvében a látnivalókról és a mindenkinél előbb-utóbb jelentkező, az akaraterőt is próbára tevő fizikai fáradságról nem sokat mesél, ugyanakkor aprólékosan részletezi azokat a feladatokat, amelyekkel kísérője, szellemi oktatója az út során folyamatosan terheli. Keveset beszélnek, ideje nagy részét gondolataiba merülve tölti, egyre gyakrabban kérdezgetve magától: „Mit keresek én itt?”
A kötethez tizenöt évvel később, 2001-ben írt egy előszót, amelyben remekül összefoglalja a lényeget, miszerint csodavárások nélkül vágjunk neki az útnak, ne higgyük, hogy rendkívüli emberekké válunk, de kilépve megszokott életünkből mégis olyan felismerések várhatnak ránk, amelyek fordulatot hozhatnak életünkben, megváltoztathatják akár egyéniségünket is.
Paulo Coelhoban is így erősödött meg régen dédelgetett vágya. Szavait idézve, rádöbbent arra, hogy: „Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani: hogy író leszek.”
Egy Caminót megjárt zarándok arra a kérdésre, hogy mit csinálna másként, ha újra végigjárná az utat, azt felelte, hogy sokkal lassabban menne, még több időt szánva az átélésre. A könyv iránt érdeklődőknek én is azt javaslom, hogy lassan olvassák Coelho szavait. Legyen idejük elidőzni a leírt bölcsességeken, különleges lelki érzéseken.
Azon pedig nem érdemes elmélkedni, hogy a könyvben mikor váltogatja a valóságot az írói képzelet, hisz lehetetlen itthon beleélni magunkat egy olyan helyzetbe, amikor heteken át csak az út menti kolostorok, a hívő zarándokok és a végtelen természet látványa jelenti a külvilágot.
Hozzászólások