Csendes dal • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Csendes dal

Futó felhő szalad a szürke ég alatt
sápadt napsugár szakítja őt át
Fáradtan élem a lelkek hajnalát
S bánom mit még nem mondtam soha.

Szeretek élni, reggelente legjobban,
a rózsa tövéről harmatot inni,
Szeretek harcolni és veszteni,
ha ki legyőz nálamnál igazabb.

És szeretek másokat szeretni
Igazságtalanul, vérrel,
S ha viszont nem éreznek
Akkor még jobban szeretni.

De mindközül legjobban téged,
Földi Múzsa, téged szeretlek
mert szemedben ott van lelkem
S szívemben pedig a neved.

Csendben hallgasd meg dalom
ha az nem érdemtelen hozzád
Éneke-éneke most száll
Szívemtől szívedig talán.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS