Szigetvári-Szattinger Krisztián 2/3 oldala
Szigetvári János szellemében
Mottó: Nem mindegy, hogy egy nyelvben folyamatos nyelvújítás, vagy folyamatos nyelvújulás zajlik.
Új jelenségek a magyar nyelvben – III.
A Hetedhéthatár 150. és 157. számában megjelent írásaimban a „zsugorító nyelvet” és a „mozaiknyelvet” mutattam be.
A mai alkalommal a magyar nyelvet fenyegető legfőbb kihívásra hívom fel a figyelmet, az idegen szavak beáramlására.
Az idegen szavak beáramlása
Az idegen eredetű szavak több mint egy évezred óta jelen vannak a magyar nyelvben. A magyarság a különböző korokban eltérően viszonyult a jövevényszavakhoz. Egyszer a magunk képére tudtuk formálni az idegen kifejezéseket; vagy úgy, hogy az idegen hangsort „öltöztettük” magyar alakba, vagy úgy, hogy magyarítottuk az idegen kifejezést. Máskor pedig az idegen kultúra befolyása miatt valósággal elárasztottak bennünket az idegen szavak, fogalmak, kifejezések.
Jelenleg is ennek a szomorú folyamatnak lehetünk fültanúi, az informatikai forradalom, és az amerikanizált tömegkultúra kellős közepén.
A külföldi kifejezések megjelenése nagyon szerteágazó. Az 1980-as évek végén az elektronikai cikkek és a számítástechnikai kifejezések megjelenésének intenzitása nagyon erőteljessé vált. Jelenleg nem áll olyan erős alapokon a nyelvészet – és erőteljes társadalmi igény sem mutatkozik arra -, hogy megjelenésük pillanatában magyarrá alakítsa a beáramló idegen kifejezéseket. Sok ember számára egyszerűbb a készen kapott angol nyelvi formulát használni. Ennek ellenére szép számban született bravúros magyarosítás a számítástechnika területén. Örömteli, hogy azon európai nyelvek egyike a miénk, melyen létezik a komputer szó magyar megfelelője: számítógép.
Ugyanakkor számos esetben a magyar szinonima ellenére is az idegen kifejezés használatos. Jó példa erre az egér kattintásának hangutánzó szava: a „klikk”. Most nem arról beszélünk, hogy a klikkesedés mást is jelent, hanem arról, hogy a „klikk” nem magyar hangutánzó szó. A „klikk” magyar megfelelője a „katt”, ebből alakult ki a kattintás. (Zárójelben jegyzem meg, hogy más hangutánzó szavak esetében is átvesszük az idegen kifejezést. Az egyik rajzfilmben a béka azt mondja, hogy „kvák-kvák”. Unokaöcsém ezt gyorsan meg is tanulta, és nem hitte el nekem, hogy a magyar béka „brekeké”-t mond.)
Egyes szakterületeken rendkívül népszerűek az idegen szakkifejezések. Az egyik ilyen terület az angol nyelv gúzsában táncoló rockzene. Magyarországon ma nagyítóval kell keresnünk a magyar nevű és magyarul éneklő zenekarokat. A zenei újságírásban is terjednek az okkal, ok nélkül használt angol kifejezések.
Zenei magazinok szakírói előszeretettel írják még, hogy egy-egy zene valamilyen „feeling-ű”. (Már láttam magyar helyesírással, fíling-nek is leírva; valójában életérzést jelent.) Imádnak továbbá értekezni arról, hogy „XY zene groove-ja olyan light-os”. Egész biztos az egyik kedvelt üdítőital egyik fajtájának, „light”, azaz világos verziójából terjedt el jelzőként a „lightos” zene, buli stb.
Más helyen az újságíró a zene unplugged mivoltát hangsúlyozza. Ez tulajdonképpen az akusztikus módon, hangerősítő nélkül előadott muzsika. Ez azt jelenti, hogy egy meghatározott érzést, életérzést közvetít. A lemezismertetőkben a dobhangzásból gyakran lesz dobsound, a gitárhangzásból gitársound, mely most már egyre gyakrabban surround sounddal dübörög a hi-fi sztereóból.
A közgazdaságtanban és bizonyos kereskedelmi cégeknél terjed rohamosan az angol nyelv használata. Különösen akkor igaz ez, ha külföldi partner is érdekelt a cég vezetésében és szinte mindennapos közvetítő nyelvvé válik az angol. Európa nyugati részén ez már általános szokás. A hivatalon belüli kétnyelvűség azonban lustává teszi az embert, és arra figyelnek fel az amúgy magyar nyelvű dolgozók, hogy már egymás között is angollal kevert magyart beszélnek. Ha csak egy kicsit jobban koncentrálnak, vajon elhangozhatna-e olyan mondat, amelyben a nyelvidegen jelenségek találhatók? Az alábbiakban egy szélsőséges példát hozok fel. Így szól a képzeletbeli főnök:
„Kollégák, löncs a meeting roomban, aztán a team a PC mellett megcseteli a tendert a projektmenedzserrel.”
Ez nyilvánvalóan túlzás, de ma már ténylegesen divattá vált a tárgyalószoba helyett a „meeting roomban” összeülni egy-egy hivatali eszmecserére.
A felsorolt új nyelvi jelenségek ellenére én töretlenül bízom abban, hogy magyar nyelvünk a XXI. században is megmarad magyarnak.
Hozzászólások