Humorzsák
Szigetvári-Szattinger Krisztián 2/3 oldala
Szigetvári János szellemében
Mottó: Nem mindegy, hogy egy nyelvben folyamatos nyelvújítás, vagy folyamatos nyelvújulás zajlik.
I.
A gyorsuló világban egyre gyorsabban beszélünk, mert a felénk áradó információmennyiséget másokkal is szeretnénk megosztani. Emiatt is harapódzott el a mai ifjúság körében kóros módon a hadarás. Amikor a beszéd tempója már nem gyorsítható fel jobban, megkezdődik a szavak csonkolása. A rövidítés egyik módszere a zsugorítás.
A zsugorító nyelv
A hadaráson kívül másik zsugorító módszer a becézés, a babusgatás, melynek során egyre több szó válik rövidebbé. A zsugorítás kezdete száz évvel ezelőttre tehető, amikor Heltai Jenő gondolt egy nagyot és a „mozgófilmszínházat” egyszerűen „lemozizta”. (Mi magyarok mind a mai napig így nevezzük a filmszínházakat, nem pedig kinonak, cinének vagy cinemának.)
A zsugorító folyamat tovább folytatódott, de különösen napjainkra erősödött fel. Pár évtizede a fagylaltból és a csokoládéból fagyi és csoki lett, ma már csak nagyon kevesen használják a hosszabb alakot. Persze napjaink őrületes „mindent kicsinyítünk, becézünk és babusgatunk”-lázának is határt kell szabni egyszer. Hiszen a nagy újítás biztosít egyfajta frissességet, de ha a folyamat gátlástalanul folytatódik, kiszámíthatóvá és sivárrá teszi a nyelvet. Lássunk néhány jól ismert és kevéssé ismert példát az elmúlt évek-évtizedek zsugorításaiból:
Ki ne tudná, hogy a cigarettából cigi lett, a zacskóból zacsi, az óvodából ovi, az iskolából isi vagy suli, a gimnáziumból gimi, a kollégiumból koli? A továbbiakban a süteményből süti, a születésnapból szülinap, a repülőből repcsi, a jogosítványból jogsi, a korcsolyából kori lett. (Külön gasztronómiai élvezet lehet a sörkori vagy a borkori.)
A szabadságból és a nadrágból (legyen bármilyen hosszú is mindkettő) kialakult a szabi és a naci. A magyar családok a Balaton helyett már a Balcsin üdülnek. (Igaz, időközben a vízállás is rövidebb lett.) A rövidítés nem kímélte az étkezéseket sem; a vacsorából vacsi, az uzsonnából uzsi lett. Úgy képzelem, hogy dekoratív ruciban (ruhában) tündöklő cicababák száját hagyhatta el először a cuki (cukor, cukrászda), a szupi (szuper) és az édi (édes) jelző.
Az utóbbi időkben figyelhető meg, hogy az uborka helyett ubi (az uborkaszezonból várhatóan ubiszezi lesz!?), az üdítő helyett üdcsi, a fürdés helyett fürcsi, a telefon helyett telcsi, a melegítő, a melltartó és a meló helyett melcsi hangzik el.
Diákajakról diákajakra terjedtek az alábbi rövidítések: a történelemből töri, a földrajzból föci, a biológiából biosz, a testnevelésből tesi, a vadonatújból vadiúj, az unalmasból uncsi, az unokatestvérből uncsitesó, a zsebkendőből zsepi, a papírzsebkendőből pézsé, a pénzből lé, újabban zsé (a zsozsó rövidülése), a közgazdaságtanból közgáz. Manapság nem csak a tetoválás viselése a divatos, hanem a kicsinyítése is tetkóra. A differenciából difi, a reformátusból refi, a pletykából pletyi lett.
És ez még mind semmi! („Magyarul”: Olyan depressziós vagyok, hogy mindjárt öngyilkos leszek!”)
A kór csak terjed. Újabban a fiatalok már nem találkoznak, hanem taliznak, vagy ha ráérő idejük van, akkor elgondolkodás helyett filóznak egy jóízűt. Az albérletet felváltotta az albi. (S ha nincs albi, akkor az az ALBI NO!!!) A zenész rögtönzés helyett imprózik, de csak akkor, ha úgy alakul a szitu, hogy nem merül le a gityó aksija, mert ha igen, akkor nagy a meglepi és nem lehet több feldolgit játszani, és szólhat a gépzene a dizsiben egy kaziról.
Mint láthattuk, a felsoroltak jelentős része a diáknyelv leleménye, bár idősebbek is átveszik és használják, esetenként már-már a giccsesség határát súrolva. Például az a mondat, hogy „meglátogathatunk a szaniban?” – biztos, hogy nem egy diák agyában fogant.
II.
A mozaiknyelv
A nyelv mozaikosodása a zsugorítás egy szélsőséges példája. Általában két, vagy annál több szóból álló kifejezést, intézménynevet vagy országnevet rövidítünk így (MOKÉP, USA stb.). Széles társadalmi közmegegyezés övezte a múltban ezeket az eljárásokat, tehát mindenki tudta, hogy miről van szó.
Jó példa a mozaikosodásra a Romhányi József-féle Mézga család-utópiában hallható jövőbeli beszéd. Eszerint nyelvünk a XXX. században rövidített zagyvaság lesz, amellyel mindent ki lehet fejezni jóval rövidebben. Nyelvünk mai állapotát figyelve, a „kapcsford”- és a „köbüki”-jelenségre nem kell még ezer évet várnunk; velünk van már régóta. Ki ne mondta volna legalább egyszer életében „viszontlátásra” helyett, hogy „viszlát”? Mára ez a folyamat is egyre extrémebb formákat ölt; sokan mindent rövidítenek, mozaikosítanak és ez nem mindig szerencsés.
Számtalan mozaikszót ismerünk már évtizedek óta (OTP, MALÉV, MAHART, MÁV stb.).
Aztán a rendszerváltoztatás hajnalán megalakult pártok sora is csak betűszóban ment át a köztudatba (MDF, SZDSZ, MSZP, FIDESZ, FKGP, KDNP stb.)
A mozaikszavak veszélye abban áll, hogy az ember már azt sem tudja pontosan, mit mond. A néhány betűből álló mozaikszóhoz teljes fogalmi háttér társul. A XX. századi történelem jócskán mutat rá példát: a GESTAPO, a KOMINFORM, az SS, az SA, a PRO, az ÁVO, az ÁVH stb. önmagukban váltak egy-egy rendszer szimbólumaivá, anélkül, hogy a társadalom minden egyes tagjáról elmondható lett volna, hogy tisztában van a betűk mögött lévő szavak pontos jelentésével. Nemrég tudtam meg, hogy a stuka sem egy repülőgéptípus fantázianeve, hanem a Sturzkampflugzeug, azaz a „zuhanó harci repülőgép” rövidítése.
Értelemszerű, hogy felgyorsult világunkban minél rövidebb idő alatt minél több információt szeretnénk elmondani. Lehetőleg úgy, hogy partnerünk meg is értse azokat. Ha beszélgetőpartnerünk egyben munkatársunk is, rengeteg rövidítéssel tarkított szakmai nyelvet használunk. Egy-egy ilyen nyelven folytatott beszélgetést csak az adott szakma képviselői értenek meg. Például az építészkarokon elterjedt a hosszú nevű tantárgyak írásbeli és szóbeli rövidítése: az épületszerkezettanból épszerk, a technológiából techno, mechanikából mecha lett. Léteznek egy-egy helység iskoláihoz, intézményeihez kötődő rövidítések is, melyek jelentése csak az ott élők számára világos (pl. TÁSI = Testnevelési Általános Iskola).
A felsőoktatási intézmények hallgatói tanulmányaik első napjaiban hasonló szövegeket olvashatnak: „a PTE BTK SZMSZ 6. számú melléklete”, mely tartalmazza a „TVSZ fontos változásait”, a diákok a „TO-val való egyeztetés” után kérvényezhetnek valamit. Ki érti ezt?
Aki írta, meg aki megtanulta. Megoldókulcs kéne egy-egy ilyen szöveg értelmezéséhez, mert esetenként még a diákok sem értenek minden rövidítést, pedig értük van az egész. Kívülálló nem tudja, mi az a „TO”. A Tanulmányi Osztály egyetemeken, főiskolákon belüli mozaikneve.
A mindennapokban is egyre gyakrabban találkozunk rövidítésekkel: többek között a minisztériumok kapcsán BM, OM, FM, PM; rendőrségi ügyekkel kapcsolatosan ORFK, BRFK; a választások körül OVB, a médiahíreknél ORTT. Eközben odahaza PC mellett töltjük az időt; RAM-jaink és ROM-jaink romjain CD-t hallgatunk, vagy DVD-t nézünk. A rockkocsmában a fiatalok vbk-t kérnek vörösboros kóla helyett, és azt iszogatva VHK-t (Vágtázó Halottkémek) hallgatnak.
A mozaiknevek közé egyre több tréfás hangzású keveredik. Elég, ha csak a Független Rádiósok Szövetségét említem, a FRÁSZ-t. Az ilyenektől az embert tényleg a frász kerülgeti.
Másik rövidítés: MKKE = Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete. Egy televíziós műsorból kiderül, hogy valami komoly dologról van szó, mert a szakma ezt a rövidítést nemes egyszerűséggel „mekeké”-nek ejti. A nagy mekegés közben azonban felmerül a kérdés, érdemes-e kecskére bízni a könyvkiadást?
*
PTE BTK SZMSZ = a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Működési Szabályzata
TVSZ = Tanulmányi és Vizsgaszabályzat
Hozzászólások