Csak így meztelen-őszintén: szeretlek.
Egyszerű lenne e rövid vallomás
de miért feszít a szó
mikor ajkam füledbe súgná féltve őrzött titkomat?
Ha érinthetnének téged szerelmem ujjai
s lelkem kiolvadna szorító jégfogságából
mondd, nem válna-e múlttá a fájdalom
egy szó melengető lángja mellett?
De nehéz a sorsunk, kedvesem!
Szívünk húrja e rothadó világban megfeszül
s elpattan végül.
Ám a hangszer húrja is pótolható!
Hát a szív miért ne reméljen?
Sok életünk egybe gyúrva
játssza az Örök Dalt
s az nem lehet
hogy ne halljuk meg!
Csak így meztelen-őszintén: Szeretlek.
Egyszerű és bonyolult mégis e szó
Itt feszül a mellkasomban
s nem száll hozzád…
Hozzászólások