Szilovics Szilvia | Számadás

Szépirodalom - vers

Számadás

Sorsom végtelennek tűnő könyvében
egy hosszú fejezet újra lezárult.
Soronként haladva elmúlt öt évem
alatt lelkem beszürkült és elárvult.

Eltűntek az igaznak hitt barátok,
megszokott helyükre újak nem jöttek.
Lassan köddé váltak a közös álmok,
s a légvárak hirtelen romba dőltek.

A képekkel tarkított oldalakon
látom őt, ki eltalálta szívemet.
De nem másztunk át a magas falakon,
és a távolság megölt minket.

A családban szerepem megváltozott.
Unoka helyett csupán leány lettem,
hisz egy napon búcsú nélkül távozott
a mamám, kit néha gyűlölve szerettem.

A könyvet becsukva arra döbbenek,
a szép napoknak vége, egyedül vagyok.
Ha letisztulnak bennem az emlékek,
végre egy boldogabb fejezetet nyitok.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Számadás”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés