Idelenn nincsenek véletlenek.
Nem hiába találkoztunk.
Összefonódott a sorsunk,
ezért nem vagyunk már védtelenek.
Bármit tettem, vagy bárhogy mondtam,
lerítt a kishitűség rólam.
Álcázó köntösbe hiába bújtam,
magányom várában meztelen voltam.
Mikor beléptél életem kapuján,
még nem tudhattad igazán – talán,
hogy hátrahagyva régi szép emlékeid
velem szövöd majd szíved jövőképeit.
Hiszen te is eltévedt lélek voltál
a tébolyult vademberek között,
de lét és idő nekem nem számít már,
mert lényembe lényed rég beköltözött.
Hozzászólások