Szilovics Szilvia | Lényemben lényed

Szépirodalom - vers

Lényemben lényed

Idelenn nincsenek véletlenek.
Nem hiába találkoztunk.
Összefonódott a sorsunk,
ezért nem vagyunk már védtelenek.

Bármit tettem, vagy bárhogy mondtam,
lerítt a kishitűség rólam.
Álcázó köntösbe hiába bújtam,
magányom várában meztelen voltam.

Mikor beléptél életem kapuján,
még nem tudhattad igazán – talán,
hogy hátrahagyva régi szép emlékeid
velem szövöd majd szíved jövőképeit.

Hiszen te is eltévedt lélek voltál
a tébolyult vademberek között,
de lét és idő nekem nem számít már,
mert lényembe lényed rég beköltözött.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Lényemben lényed”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés