Holló Ervin | A düh

Szépirodalom - vers

A düh

Valaki volt a szakítás valós oka,
Nem úgy van, ahogy ő mondta,
Lehet, hogy ezzel kímélni akart,
Vagy nem bírta elmondani a valósat.

Ez nem változtat a dolgon,
Ezzel a lelkemet facsarta agyon.
Ezek után szívesen tombolnék,
S valakit brutálisan megölnék!

A gondolat szintjét ez nem haladja meg,
De ideges vagyok, és testem remeg.
Nem tudom, mitévő legyek,
Mert még mindig őt szeretem.

Bosszant a tudat, hogy más pótolhat
Annál, aki rám így hat.
Ő volt eddigi életem legfontosabb momentuma,
Mivel ő volt napjaim fénypontja.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A düh”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés