Holló Ervin | Pihentető gondolatok

Szépirodalom - vers

Pihentető gondolatok

Az én drága egyetlen kicsikém
Már soha többé nem lesz az enyém!
Hiányzik és rossz nélküle,
De ennek lehet, hogy így kellett lennie.
Nem mintha ez vigasztalna,
Ellenben a sors így akarta!
A szerelem szép és jó,
Ez még mindig nem vigasztaló.
Nélküle szokatlan és furcsa minden,
Ha bármire ránézek, ő jár az eszemben!
Fontosabb volt ő mindennél nekem,
Az a rossz, hogy ezt csak én érzem!
Elhagyott engem a legnagyobb bajban,
S a végén meg se próbálta, hogy segítsen abban!
Abban, hogy újra egymáséi legyünk,
Pedig úgy vélem, jobb lett volna nekünk!
Együtt a jóban, s a rosszban,
Nem tudom, de lehet, hogy ez máshol így van?

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Pihentető gondolatok”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés