Az esti séta után hazakísértem,
S kellemes volt az ottlétem.
Rengeteget beszéltünk és hülyültünk,
És a végére sikerült egymást jobban kiismernünk.
Mikor túlhaladott az éjfélen az óra,
Mi még mindig nem tértünk nyugovóra.
Egyre jobban csak mélyültünk bele a másikba,
De ez nem rövid procedúra.
Hajnali kettő óra volt a sorsdöntő pillanat,
Ekkor mindkettőnk lélegzete elakadt.
Beleegyeztünk, hogy egymáséi leszünk,
Ezt egy finom, puha csókkal pecsételtük.
Ez volt 2002. augusztus 27-e,
Életem egyik fő tartópillére.
Azóta is Szeretem és Imádom őt,
Azt a gyönyörű szép, fantasztikus nőt.
Hozzászólások